Brno szurkolói szemmel

Hadd kezdjem azzal, hogy már egy évvel ezelőtt is kint voltam Brnóban, mert Talma nagyon megfogott fantasztikus lelkesedésével, motorimádatával, hatalmas profizmusával és szerettem volna ezt élőben is látni. Akkor úgy gondoltam, valamivel készülök én is, és a méteráru boltban vett anyagokból 150X90 centiméteres magyar zászlót varrtam csak erre az alkalomra. Már akkor fantasztikus élményt nyújtott a futam.

Az óriási magyar zászló

Idén már januárban elkezdtem tervezni, szervezni a kiutazást (sosem lehet elég hamar), és két fórumozó társunk is csatlakozott hozzánk, hárman egy kocsival indultunk útnak vasárnap reggel 5 órakor Budapestről, majd háromnegyed 7 körül Bezenyén vettük fel társunkat és így folytattunk utunkat. Az autópálya matricát már előre megvettem pénteken, koronát is váltottunk már ugyanaznap, véletlenül se csússzon semmilyen hiba a nagy napba. A cseh autópálya a régi M7-esével vetekszik sajnos, szerencsére az út kisebbik része megy rajta. Tavaly egy órát álltunk Brnóban az autópálya lehajtón, ezért is indultunk ismét korán, szerencsére a szervezők valahogy idén jobban oldották meg a dolgot és elég hamar, mindössze 10 perc várakozás alatt már a parkolóban is voltunk. A parkolódíj kifizetése után a pénztárban kb. 5 perc alatt megvettük a jegyeket és elindultunk a szektorunk felé.

Bezenyei társunk a C szektorba már jó előre megváltotta jegyét az óriás magyar zászlóba, így tőle elbúcsúztunk, hárman a D szektor felé vettük az irányt kezdésként. A C szektorban is bizonyára remek a hangulat, de az árát is igencsak megkérik. Családilag két ottani jegy árából 5 olcsóbb szektoros jegyet kapnánk, és még maradna is pénzünk, ezért választottuk inkább az olcsóbb jegyeket. Ráadásul így az összes azonos áru szektort körbejárhatjuk anélkül, hogy kijönnék a versenyről, ami remek lehetőség, hogy több helyszínről, több szemszögből is nézhessük a futamokat. A MotoGP szabadedzést a G szektorból követtük figyelemmel, rengeteg ember gyűlt össze már akkorra, ez a szektor, amely a főbejárathoz legközelebb van, jóformán teljesen megtelt emberekkel. A kerítésre már sok magyar zászlót felaggattak, remek napnak néztünk elébe.

A táj egyébként, ahol a brnói pálya elhelyezkedik gyönyörű dombos vidék, hatalmas fenyőfákkal, a látvány már megéri. A szervezők idén viszont igazán kitettek magukért: a tavalyival teljes mértékben megegyező jegyárakért mind a G, mind a D szektorba kitettek óriáskivetítőt és a futamok között még légibemutatóval is szórakoztatták a közönséget. Sőt, a tavalyi pénzes toi-toi bódékat ellátták kívül kézmosó állvánnyal is és még ingyenes is volt az egész.

A repülők bemutatója

11 óra előtt pár perccel már nagyon felfokozott volt a hangulat, mi a D szektorban a kivetítővel szemben ültünk le, hogy Talmát a lehető legtöbbet láthassuk. Lukas Pesek szurkolótáborának is itt volt kialakítva hely, kordonnal elválasztva a többi rajongótól. (természetesen bárki bemehetett, átmehetett az elkerített részen) A cseh szurkolók is jól felkészültek, piros 52-es számmal díszített lufikkal, pólókkal, plakátokkal felszerelkezve, ujjongva köszöntötték kedvencüket a felvezető körben.

Pesek-részleg

Mi a tavaly varrott zászlót lengettük nagy várakozással tekintettünk a 125-ös kategória versenye elé. Eleinte kicsit még óvatosan örültünk Talma jó rajtjának és hogy ott tudott maradni a vezető ötös bolyban, mert a korábbi futamok során ez 5-6 kör után már nem így volt. A motor és a gumik nem bírták és Talma lemaradt. Mikor láttuk, hogy még 8-9-10 kör megtétele után is ott tud maradni, nagyon boldogok voltunk. Ekkor lementem fényképezni, a kerítéshez, ami nem volt könnyű mutatvány, mert a Pesek szurkolók minden körben hatalmas karlengetéssel bíztatták kedvencüket, de szerintem a képek magukért beszélnek. Sikerült pár lépéssel feljebbről egész jó képeket csinálnom, így az utolsó körökben teljes erőbedobással tudtam a zászlót lengetve bíztatni Gábort a dobogó megszerzéséhez.

Talma és Pasini

A befutó látva a képernyőn ugráltunk, ordítottunk örömünkben, fantasztikus, leírhatatlan érzés volt. :) Körülnéztem egy pillanatra, hogy más is ennyire örül-e, meg tudom-e osztani még valakivel örömömet, mikor megláttam a Pesek szurkolótábort. Szegények enerváltan ültek, miután kedvencük az utolsó kanyarban kiesett, néhányan ránk néztek, akkor lehervadt egy picit a mosoly az arcomról, karomat széttárva próbáltam egy sajnálom kifejezést küldeni feléjük. Nagyon rendesek voltak, hiszen egy rossz szót, csúnyább nézést nem kaptunk, pedig akkor még nem lehetett 100 % biztosan tudni, hogy Talma esetleg nem ért-e hozzá Pesekhez, mégis teljesen normálisan végigülték, ahogy mi örömittasan továbbra is ugrálunk, boldogok voltunk, hogy a kedvencünk dobogós helyezést ért el. A levezető körre beálltunk a kerítéstől kissé feljebb ketten magasba tartva, kifeszítve a zászlót, hogyha Talma a kanyarból kijön, rögtön megláthassa. Szerintem látta, mert odaintegetett, mikor elhaladt előttünk, több magyar zászló meg azon a részen nem volt. Végignéztük a díjátadót, meg az interjúkat, sajnos a hangot nem adták be, de a videó itthon vette a dolgokat, hogy aztán hazajőve rögtön megnézhessük mit is mondott nekünk az anyanyelvén Gábor. Ez külön öröm számunkra, hiszen nem kis dolog, hogy a harmadik hellyel ez is jár, hogy magyarul szólalhat meg egy külföldi adón, amit több millióan látnak.

Locatelli

Ezután következett a 250-esek versenye. Locatellinek nagyon drukkoltunk, mint az egyetlen magyar csapat pilótájának, aki igazán nagyon jól teljesít ebben az évben. Több egész jól sikerült képet is készítettem róla. Személyesen még Dovizioso-nak is drukkolok, mert Talma tulajdonképpeni csapattársa, és nagyon szimpatikus srác egyébként is.

A verseny után jól jön a kis szünet, ami a MotoGP futamot megelőzi, ekkor lehetőség nyílik az ügyes-bajos dolgainkat elintézni, mivel elég sokat kell sorban állni ehhez. A magukkal vitt szendvicseket is ekkor ettük meg, majd átsétáltunk a G szektorba, hogy onnan nézhessük meg a királykategória versenyét. Érdekes, hogy míg a G szektorban a hang nem annyira zavaró, el tud menni mellettünk, addig a G-ben valahogy beszorulhat, megreked a dombok közt és rettenetes erővel hallatszik. (ez már tavaly is feltűnt, de mivel akkor csak itt a G-ben voltunk, azt hittük mindenhol ilyen) Jóformán be kellett fognunk a fülünket, amikor az S kanyarból kigyorsított a sok hatalmas gép. Nagy élmény volt látni, ahogy Rossi és az itt újonc Pedrosa csatázik, nem egy előzéssel megajándékozva minket. Személyes kedvencem Pedrosa, szerintem ő még sokra viszi és esetleg már jövőre világbajnok lesz. Csapattársának, Nicky Haydennek már idén lehetősége van erre. Nagyon drukkolok neki.

Rossi és Pedrosa

Amint lement a levezető kör is, elindultunk hazafelé. Nos, ez eléggé nehezen ment. Már feltűnt, hogy jóval több ember gyűlt össze ebben a szektorban, mint tavaly, emiatt egy órán keresztül tartott, mire kijutottunk a parkolóba. Érdekes volt látni, mennyi különféle náció volt egymás mellett, kicsiktől az idősebbekig mennyi ember jött el, láttam egy gipszelt lábú fiút is kifelé bicegni egy mankóval, még ő is kiutazott, hogy szurkoljon a kedvenceinek. A parkolóban aztán a kocsi beindítása után egy tapodtat sem tudtunk mozdulni jó negyedórán keresztül.

Amilyen jól ment ez reggel, olyan rosszul sikerült délután, sajnos csak egy sáv vezetett ki a parkolóból az autópályára és a rengeteg autós mind egyszerre akar kikecmeregni a szántóföldön levágva a kanyarokat, önkényesen 4-5 sávot kialakítva, furakodva. Nagy küzdés árán egy óra múlva sikerült végre elindulnunk az autópályán, de mielőtt még nekivetettük magunkat a 350 kilométeres távnak, megálltunk tankolni egy benzinkútnál. A shop-ban felfedeztem Fodor Donátot és Oncsik Zoltánt . Mindenképpen gratulálni akartam a jó szervezéshez és a tévében látható Motorsow1 című műsorhoz, ezért odaléptem hozzájuk és Zoli nagyon kedvesen fogadott. A fáradtság ellenére válaszolt a kérdéseimre és beszélgettünk vagy negyed órát a műsorról és a nagyszerű futamról.

Végre elindultunk haza. Útközben szerencsétlenségünkre elkapott egy hatalmas zivatar, emiatt csak nagyon lassan tudtunk menni és elég későn értünk haza, le is égtünk a napon, de nagyon megérte az egész. Talma megédesítette a napom, és erre még hosszú ideig nagy boldogsággal fogok emlékezni. :)

Piró

Köszönjük!:)