MT Experience Tour

A Yamaha hagyományos minden év júniusában megrendezésre kerülő nagy jamboriee-ja az idén eltért a megszokott forgatókönyvtől. No persze nem azért mert a nyári fesztivál nevet vette fel az esemény, hanem azért mert olyan betétprogrammal egészült ki ami mellett a brnói két napos party izgalmai is eltörpültek. Kizárólag az MT-sek részére került megrendezésre egy igazi élménymotorozás, az „MT Experience Tour” németországi indulással, keresztül az osztrák alpokon, egészen a túra végállomásáig Brno-ig.

Volt szerencsém két barátommal végig élvezni a túra minden pillanatát és amelyről bátran állíthatom, hogy életem egyik meghatározó motoros élménye volt. A főleg német és osztrák Mt-sekhez egy picike német városban Obingban csatlakoztunk. Ez az alig pár lelket számláló városka úgy 80 km-re van Salzburgtól de talán nem is ez a legfontosabb geológiai adottsága, hanem az, hogy alig 15 km-re van innen az Öhlins német fellegvára. Az élmények itt kezdődtek. A szállásunkról 30 fokos szikrázó napsütésben vágtunk neki az alig 10 perces bemelegitő távnak. A gyors gyárlátogatás után a specialistáké volt a terep. Az összes bringa futóművét átnézték és ha kellett állítottak rajta, hogy a gép a hegyek között a lehető legjobb formáját hozza.

Aztán az ausztrál vezetőnk a csoport elejére állt saját MT01-esével és nekirugaszkodtunk. Elképesztő mennyiségű motorossal együtt ballagtunk át az osztrák határon és szeliden, a csúcsforgalomban kanyarogtunk el egy, a hegyek lábánál álló fogadóig ahol első közös ebédünket költöttük el. Amerre néztünk háromezres hegyek hósapkával a csúcsaikon, lejjebb a méregzöld fenyvesek és a füves dombok patakokkal, folyócskákkal. Mintha egy képeslap elevenedne meg körülöttünk. Gyors eligazitás után pattantunk lóra és tűz fel a csúcsok közé.

Közel 300km hegyi szerpentín olyan minőségű és tisztaságú aszfalton amit nálunk legfeljebb a ringen lehet fellelni. Kanyar után kanyar egyre feljebb,de csak azért hogy leereszkedve onnan teperjünk fel a következőre. Ilyen töményen kapni a motoros élményekből egyszerűen máshol nem lehet. Néhány rövid pihenő után értünk Leobenbe , következő szállásunkra. Itt már a szobánkban vártak a reggel leadott csomagjaink amelyeket az egyik kisérő autó hozott el nekünk. Másnap reggel mire felkeltünk, a szervizautót vezető technikai személyzet az összes vasat átnézte, húztak a lazult láncokon és bezsírozták őket. Elképesztő!

Aztán ausztrál pajtás előre, mi felsorakozunk mögé és irány Baden ismét át a hegyeken. Üres utak mindenütt ahol úgy vágja be az ember a gépet a kanyarba, hogy tudja semmi gáz nem lehet. A legalább 40 fokos aszfalton még egy malomkő is ragad nem a Z4-es Z6-os papucsok. A bátorságnak csak a néhol korlát nélküli szakadékok látványa szab határt, pont idejében mielőtt valaki elsokallna. Természetesen a csomagokkal nincs gond...viszik őket előre a szállásra! Csipjen meg valaki, hogy ilyen létezik! Aztán Mariazell után a felvezető autó félreáll, kamera és állványok elő és mi fel-le motorozunk egy 10 km-es hajtűkanyarokkal megspékelt szakaszon csak azért, hogy stilusgyakorlatként filmre vegyenek , természetesen egyenként bennünket ! Álmodom ! Aztán az ausszi srác ismét az élre áll és tépünk tovább, tekeri rendesen. A lassabbak picit hátrébb mi az élen próbáljuk vele a lépést tartani. A tükörben látom, hogy leghátulról az egyik kisérőnk sárga mellényben MT03- asával felzár rám. Hiába őt is elkapja az ihlet. Húzzuk keményen , néhol ami a csövön kifér. Eufória. Felfelé és a hosszú nyújtott kanyarokban az MT01 mint vmi harcielefánt megállíthatatlanul csörtet előre, de a szűk fordítókban a kis MT szikrázó lábtartókkal ismét mögém kerül csak azért hogy kigyorsításkor lemaradjon. A Gps-szerint a tempó jó néhány eurót megérne a helyi szervnek, miközben felmászunk egészen 1800m-es magasságig több ízben is, de ma szerencsénk van. Neki nincs. 80 Euró a pótdíj és a szokásos magyar cinkelés a részünkről. Hiába a legnépesebb csapatot mi magyarok alkotjuk.

Már csak 2 óra van hátra a célig pedig már vagy 8-at jöttünk és még tudnánk kétszer ennyit is menni akár a végkimerülésig. Végleg leereszkedünk a hegyekből és máris a Bécset körülvevő dimbes-dombos tájon repesztünk egészen Badenig. Leájulunk a motorrol és mint valami kokalevélen edzett társaság mindenki csak mosolyog. Ehhez képest a harmadik nap eseménytelen, csak átgurulunk Brnó-ba, hogy csatlakozzunk a Yamaha Nyári Fesztivál eseményeihez, hogy kipróbáljuk magunkat a legendás GP pályán a következő két napon. Amit itt szervezésben szolgáltatásban és élményben kaptunk ez alatt az 5 nap alatt, az szerintem felülmúlhatatlan. De egy biztos, amíg a föld forog és lesz ilyen túra addig én ott leszek, s ha másért nem, már ezért a programért is elgondolkodnék egy MT vásárlásán…

Lévai Ottó, a Yamaha MT Klub vezetője