Túrák: Tata, Komárom, Esztergom

Sziasztok!

Ismét itt a hétvége, tehát újabb túra-útvonalat veszünk górcső alá. A múlt heti hegyvidéki táj után most egy kicsit lankásabb vidékre megyünk, de a várlátogatás most sem marad ki a programból.

Célunk a komáromi erődök (Monostori, Igmándi, Csillag), melyek közül én a Monostori erődre tettem le voksomat. Természetesen túlnyomórészt most sem a főútvonalon fogunk haladni, így a túra első állomása Budakeszi, melyet (meglepő, de) a Budakeszi út felől értek el. Keszin egy rendőrlámpa előtt tábla jelzi a helyes irányt, vagyis Telkit.

Miután jobbra fordultunk pár száz méteren belül lesz egy MOL-kút. Aki nem teli tankkal indult el, az itt mindenfélekeppen ellenőrizze az üzemanyag mennyiségét a tankban, mert a következő lehetőség tankolásra Tatán lesz.

Elhagyva Budakeszit, a táj teljesen kisimul. Szépen lassan eltűnnek a zsúfolt útszakaszok és települések, helyettük kellemes, csendes kis falvak jelennek meg.

Az útvonalunk tehát: Telki- Budajenő – Perbál –Tök – Zsámbék .

A szakasz rendkívül jól van táblázva. Csupán egyetlen T kereszteződésben kellett megállnom és térképet használnom. Itt ugyanis csak Tinnye van kiírva. A kereszteződésben balra kell fordulni, vagyis nem Tinnye felé.

Pár kilóméter motorozás után érjük el Zsámbékot. A falu után szinte közvetlenül kell jobbra fordulnunk Szomor irányába. Szerencsére itt is tálalható egy jól látható tábla. (Bár nekem sikerült annyira megnéznem három, az út szélén legelésző lovat, hogy tovább mentem és körülbelül 4 km múlva észleltem, hogy hiányzott egy kereszteződés. Tehát a lovakkal vigyázzatok, mert gyönyörűek.)

Elhagyva Zsámbékot, a táj fokozatosan változni kezd és valahogy nekem egyre jobban elnyerte a tetszésemet. Rendkívül rendezett gyümölcsösök és gazdaságok találhatóak az egyébként is gyönyörű tájon. Beérkezve Szomorra egy kis meglepetés ért: a helyi úthálózatot karbantartó cég áthúzta az útiránynak megfelelő szakaszt . Szerencsére a sarki presszóban gyorsan tájékoztattak, hogy menjek nyugodtan, az út járható, csak még nem jött ember aki leszedte volna a szalagot.

Az út valóban szinte csak járható a következő 300 méteren, de utána újra a megszokott, közepes aszfalt-minőségen gurulhatunk tovább Gyermely felé. Itt kell megjegyeznem, hogy a két falu között van egy jobbkanyar, ami leginkább az Alpokra jellemző, így mindenki óvatosan közlekedjen, mert rendkívül komolyan kell befordulni jobbra - ráadásul közvetlenül egy domb után, így nem is lehet tisztán látni az útszakaszt.

Az útvonal innen a következőképpen alakul : Tarján – Tardos – Tata

Ezen a szakaszon látnivalókat nem tálalunk, viszont a környezet kárpótol minket ezért az apró hiányosságért.

A túra első nagyobb állomása Tata . Aki azon a bizonyos kúton – a túra elején - nem tankolt, itt megteheti. Így tettem én is, miközben hálálkodtam a japán gyár konstruktőreinek, hogy az XT fogyasztását ilyen mértékben alacsonyan tudták tartani. Így megkíméltek egy már-már biztosnak látszó kellemes sétától. Ahogy Tatára beértek, egyből jobbra egy telepen lehet üzemanyagot felvenni.

Érdekes, hogy Tatán egy egyszerű telepen, ahol a kútoszlopok kb. egyidősek lehettek velem, a környezet 100% -ban volt rendezett. Nyírt fű, virágok és nagyon kedves kiszolgálás várja az arra járókat. Jó érzés volt ilyen környezetben túrázni.

Beérve Tatára, kövessétek az utat és hamarosan egy négysávos úthoz fogtok érni. Itt balra kell fordulni és szinte bármelyik lehetőségnél jobbra. Én egy park mellett mentem le a tóhoz, ahol egy kis tábla is jelzi (Öregtó).

Azt hiszem közülünk elég sokan jártak már ennél a tónál. Én is voltam itt évekkel ezelőtt és pozitívan maradt meg az emlékeimben . A tervem az volt, hogy lefutok, csinálok pár fotót, és már rohanok is tovább Komárom irányába. Na, ez nem így történt: megérkeztem és ott ragadtam. Fagyiztam, sétáltam, de leginkább csodálkoztam.

Gyönyörű és borzasztóan hangulatos kis környezet. Ráadásul ott jártamkor meg az ég is folyamatosan változott, így a tó felszíne hol sötét volt, hol pedig szikrázott a naptól.

Mintha valahol Észak-Olaszországban sétálgattam volna. Rengeteg vízimalom van a tó környezetében, ezért érdemes alaposan körülnézni.

Azt is megtudtam, hogy egy kis motoros hajóval körbe lehet járni a tavat. (Sajnos amíg én ott voltam, nem kötött ki.)

Lassan rávettem magam, hogy továbbguruljak. Vissza kell tehát menni a már említett négysávos útra és balra fordulni, vagyis Komárom irányába.

Ha valaki a Monostori erődhöz szeretne eljutni, akkor túl kell menni a Komáromon. Alig hogy elhagytuk a várost, jobbra lesz egy tábla, illetve egy nagy parkoló. A várhoz vezető út egyébként pont a 88. kilómétert jelző táblához esik (finoman a tempóval, mert ugyan az erőd látszólag kívül esik a városon, mégis lakott terület, nem ritka a trafipax - a szerk.).

A motorokat ne hagyjatok a parkolóban, mert a vár túl messze van és nem lehetne látni őket. Nyugodtan menjetek el vele teljesen a kapuig. Ott mar sokkal biztonságosabban lehet parkolni.

Mint említettem tehát, Komáromban három erőd van. Az erődöknek nagyon komoly weboldaluk van, ahol mindent meg lehet tudni a múltjukról, sőt még a jövőjükről is. Így én most itt nem is forszírozom a bemutatásukat.

Sajnos az szinte biztos, hogy mind a hármat nem lehet végig járni egy nap alatt. Rendkívül könnyen becsaphatóvá válik az ember a várak méreteit tekintve, mivel kívülről szinte semmi nem látszik belőlük. Legalábbis én megérkezésemkor úgy gondoltam, hogy ez egy kis erőd lehet a földbe ásva. Tulajdonkeppen minden stimmel kivéve kis szót.

Ha túlvagyunk a vár megnézésén, akkor túránk fordulópontjához érkeztünk. A következő állomás Esztergom lesz. A várost kétfélekeppen is megközelíthetjük. Mivel Komáromnak és Esztergomnak is van hídja, így akár a Duna túloldalán is megtehetjük a körülbelül 50 kilométeres utat. Aki ezt a megoldást választja, figyeljen a helyes sebesség megválasztásra, mert a szlovák rendőrök kimondottan szeretik ezen a területen használni a különböző, sebesség merésére alkalmas eszközeiket. Valamint előfordulhat az is, hogy a határon forgalmit illetve vezetői engedélyt kérnek a határőrök.

Esztergom az egyik legkellemesebb hely a Duna-part ezen szakaszán. Ódon kis város, mely bővelkedik látnivalókban és állandóan pezseg az idelátogató turistáktól.

Két fontos rész biztosan van, amit nem szabad kihagyni. Az egyik a Bazilika, a másik a parti sétány. És persze ki ne ismerné az út melletti kis hamburgerest.

A Bazilikához szinte teljesen közel lehet parkolni motorral. Érdemes bent is körül nézni, de templom bal szárnya mellett elhaladva egy kiszögellést tálalunk, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Dunára és a városra.

Oldalt talalható egy kis kávézó is, ha valaki megpihenne továbbindulás előtt.

Annak, aki azonban egy nyugodtabb és csendesebb helyen pihenne, ajánlom a mai nap utolsó állomását. Utunk Dobogókő felé vezet. A dobogókői úthoz a varosból kifelé kell Komárom irányába indulni - majd egy körforgalomhoz érve, a táblákat követve, Dobogókő fele kell kanyarodni. Mielőtt azonban átszelnénk a Pilis hegységet, meg állunk egy kis faluban a Pálos Kolostor romjainál. Nyugodt szívvel állítom, hogy ez a hegység legkellemesebb helye. Fekvésének köszönhetően a naplementét valami csodálatos módon élhetik meg az odalátogatók. Nincs ennél kellemesebb hely egy kis pihenésre hazaérkezés előtt.

A kolostort Pilisszentléleken találjátok. A dobogókői úton egyértelműen ki van táblázva, hogy hol kell a falu felé elfordulni. A településre érve már nem ennyire egyszerű dolog: egy alig észrevehető, kis tábla jelzi az utat a kolostor romjaihoz.

Ha megvan a tábla, akkor egy kellemesen kanyargós utat tálaltok, ami teljesen a romig vezet benneteket.

Ez túránk utolsó állomása. Innen mar csak vissza kell gurulni a főútvonalra és irány a közeli Budapest, esetleg más város, ahol az otthon melege varja a túrázót.

Vigyázzatok magatokra és figyeljetek egymásra!

Sziasztok!

NakedGun