Motorinfo.hu - Motoros hírportál

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Csatlakozz közösségünkhöz és légy naprakész!

19°C°/31°

Használtteszt, Buell 1125 CR: Belépő a harcosok klubjába

Szerző: triple
2012-06-11 20:33:00
A Café Fighter...
Hirdetés

Amikor megtudtam, hogy egy Buellt fogok tesztelni, vegyes érzelmeim lettek. Nem próbáltam még a márkát, de mégis mire számíthatunk egy amerikai márkától, ami túlnyomórészt csoppereket készít és mint Buell lehúzta a rolót 2009-ben … Persze nem ilyen sötét a helyzet, főleg ha megnézzük Erik Buell versenycsapatát, amelyik az amerikai superbike sorozatban fut.

Szöveg: Varga Gergő. Képek: Polis

Külső, kényelem:

A motorra rápillantva egy elég brutális, karakteres, agresszív külső fogad minket. A formavilága elég extrémre sikeredett, ez főként a két oldalt található hűtőnek és a hűtőt körülvevő és arra levegőt ráirányító idomoknak köszönhető. Ehhez még adjuk hozzá, a Buellnél látható „perem” tárcsaféket. A látványt tovább javítja az utólagosan felszerelt széles eloxált kormány, a hozzá tartozó csiri-biri markolatok, karok és a hátul található minimál indexek, illetve a lefaragott hátsó sárvédő. Ezzel el is árultuk, hogy lényegi változtatás ugyan nem történt, de egy-két dolog azért ki lett cserélve a Café Racer Buellen.

teszt Buell 1125 CR

Tetszik-e vagy sem, de szó nélkül nem tudunk elmenni mellette

Ha felpattanunk a gépre, olyan érzésünk támad, mintha egy naked bike üléspozícióját kevernénk össze egy supermotóéval. Elég egyenesen ülünk, a lábunk viszonylag kényelmesen, de inkább sportosan van a lábtartón. A felsőtestünk egyenes, a széles kormány magabiztos érzést ad, de azért szokni kell. A hátsó ülés rövidtávon még kényelmesnek nevezhető, de hosszú túrákra nem a legideálisabb. Engem egy ilyen üléspozíció egyből a laza, szórakoztató, „adjunk neki” motorozásra ösztönöz.

teszt Buell 1125 CR

Megvan a „feeling”-je ...

Blokk, váltó, erőátvitel:

A Buell szíve egy 1.125 ccm-es Rotax V2-es, aminek 146 lóereje és 110 Nm-es nyomatéka elég szórakoztatóvá és használhatóvá teszi a CR-t. Van azonban a blokknak egy-két rigolyája, amivel jó, ha megbarátkozunk. Az egyik ilyen az, hogy 2.000-es fordulat alatt gyakorlatilag artikulálatlan röfögést hallunk a motorblokk felől, amihez zéró vagy minimális gyorsulás társul. Alapjában véve is eléggé zajos és hangos a blokk, de ez a fuldokló hang elég érdekes. A másik negatív dolgot nem tapasztaltam mindig, és Gyuri - a tulajdonos - is nemrég vette észre elmondása alapján. Ez azért fontos, mert lehet akár egy véletlenül betankolt szennyezett üzemanyagnak is köszönhető. A jelenség pedig a 3.000-es fordulatnál, nagy gázadásnál tapasztalt fulladás volt. Ezeket leszámítva a blokk maximálisan megfelelt az általam támasztott elvárásoknak. 3-4.000-től használható teljesítménye, és viszonylag kiegyensúlyozott motorkarakterisztikája van, ami a motor 170 kg-os száraz tömegéhez és a felhasználásához bőven elegendő. Szépen elforog 10.000-es fordulat fölé, és ha meghúzzuk a szarvát, szépen szedi a lábát is. Ez a teljesítmény a városi lazázáshoz és a szerpentinekhez tökéletesen elég. Ahhoz, hogy elérjük a határait mindenképpen versenypályára kellett volna mennünk, de a tapasztaltak alapján azt gondolom, megállta volna a helyét.

teszt Buell 1125 CR

3.000-től szépen dolgozik a Rotax V2-es

A hatsebességes váltó nálam jól vizsgázott, kicsit előítélettel voltam ez iránt is, de bőven hozta az elvárt szintet. A fokozatkiosztása városi használatra és túrázásra ideális, arra kell csak figyelnünk, hogy időben kapcsolgassunk vissza, hogy a már említett alacsony fordulatszám mellett jelentkező fulladást elkerüljük. A blokktól a hátsó kerékig egy bordásszíjon keresztül továbbítjuk a hajtást. Ennek köszönhetően súlyt spórolunk, és nem kell bajlódnunk a lánc kenésével és a feszesség állításával, cserébe 50-60e km-nél cserélnünk kell vagy „spontán” elszakad a szíj. A fogyasztással kapcsolatban kb. 7 liter az, amivel számolhatunk. Én a teszt alatt 7,2 literes fogyasztást mértem. A tulajdonosi tapasztalatok alapján túránál 6 l körül, városban 6,5-7 literrel lehet számolni.

teszt Buell 1125 CR

Váz:

A váz is elég extrémre sikerült. Az egyik maga a kialakítása, illetve maga a látványa, a másik pedig a funkciója. Ugyanis az üzemanyagtartály a vázban, a tanknak látszó idom alatt pedig a légszűrő kapott helyet. A váz egy nagyon masszív, széles alumínium szerkezet, ami elég karakteres részét képezi a CR-nek. A hátsó húsos lengővilla ugyancsak passzol a képbe. Szerencsére nem látszik, bár funkcióját tekintve nincs kivetnivaló benne, de a hátsó segédváz viszont egy tökéletesen egyszerű szürke alumínium zártszelvény, pont úgy néz ki mint egy 2002-es R6-oson.

teszt Buell 1125 CR

A közel sem szokványos váz innen jól látszik

Futómű, menetdinamika, fékek:

A futómű természetesen minden irányban állítható. A motoron lévő beállítás inkább sportos volt, főleg a hátsó futómű. Közepes minőségű útburkolatig teljesen rendben volt, ha rosszabb útra mentünk az azért azt már meg-megéreztük. Persze erre van az állítási lehetőség, amit majd mindenki beállíthat magának a kénye-kedve szerint. Elöl egy 47mm-es Showa fordított teleszkópvilla dolgozik. Az első futómű normál fékezésnél feszesen tartotta magát, ha azonban kifejezetten nagyot fékeztem, akkor lebukott az orra rendesen. 

teszt Buell 1125 CR

Alapjában véve is kicsit orrnehéz a vas, nem zavaróan, de azért a kanyarokban észre lehet venni, főleg ha lassítanunk kell. A tesztünket keresztülvágta egy 2,5-3 órás viharos, jégeső. Szerettem volna meghajtani kicsit jobban kanyargós útszakaszokon, de amit a körülmények engedtek azért azt kihoztam belőle. A levágott sárvédőnek köszönhetően, a hátam közepéig feldobja a vizet és a sarat. Igen, a szépségért meg kell szenvedni!

teszt Buell 1125 CR

Egyenes testtartás, sáros idomok, supermo … zaccos cafe.

A motor már álló helyzetben is könnyűnek érződik, ha elindulunk vele, akkor meg végképp az. Az érzésünk mintha valami funbike-on ülnénk. Ennek a könnyedségnek néha ára is van. Mégpedig az, hogy a tempót nem érezzük rajta, ezért szűk kanyaroknál vagy városi lassú fordulóknál könnyen besokallhatunk vele. Ehhez egy picit hozzáad még a kéthenger alattomos teljesítményleadása, amin nem lehet annyira érezni a tempót, mint egy négyhengeres esetében.

teszt Buell 1125 CR

Befordul, ha szépen kérjük

A Buell tengelytávja extrém rövidre sikerült, csupán 1.385 mm (összehasonlításképpen egy Yamaha R6: 1375mm és egy Aprilia RSV4: 1.420 mm). Könnyen dönthetjük egyik kanyarból a másikba, ha azonban egyre mélyebbre fektetjük, előjön a testessége és egy-két ránc is megjelenhet a homlokunkon. A felső egyharmadban szinte magától befordul, de ha mélyebbre döntünk, akkor igényel némi erőkifejtést. De egyértelműen a kanyarvadász nakedekhez sorolom.

teszt Buell 1125 CR

Könnyű vele a kanyarvadászat

Ha túrázunk, akkor egy kb. 140 km/órás tempóval tudunk számolni. Ez az én magasságom (178cm) mellett teljesen ideális volt, annak ellenére hogy nem volt sem plexi, sem egyéb szélterelő, kivéve a műszerfalat. A Buell nagyon komoly tempóra is képes, 200km/órát hipp-hopp eléri, valahol 250 km/ó körül lehet a vége. Lassú, vagy szinte álló tempónál is alapvetően könnyű vele forgolódni, de a kormány nem fordul el eléggé, a határolók túl szűkek. Ez azért okozott meglepetést. A gyári helyett egy Remus kipufogó rendszer került a vasra, ennek köszönhetően elég komoly hang árad egy-egy gázadáskor. A teszt alatt Polis (a fotósunk) jött mögöttem szintén motorral, aki azért megjegyezte, hogy egy hosszabb túrán biztos nem mögöttem jönne a legszívesebben, hallgatva a V2-es duruzsolását és puffogását.

teszt Buell 1125 CR

Kiadja!

Visszatérve a lassításra és a fékekre, a Buell extrém módon oldotta meg fékek kérdését. Elől csupán egy óriási tárcsafék van, ez azonban a felni külső pereméhez van rögzítve. A féktárcsa átmérője 375 mm (!!) és egy nyolcdugattyús ZTL2-es (Zero Torsion Load - Nissin) féknyereg található rajta, fém fékcsövekkel . Ez elviekben hatékonyabban elosztja a fékenergia okozta terhelést és könnyebb, mint egy szokványos kisebb átmérőjű, de dupla tárcsafék. A fékkel elégedett voltam, elég erőteljesen fogott és elég jól adagolható is. A fékerő egy ici-picit radikálisan jelentkezik, vagy szebben fogalmazva a kezdeti fékpont, és a fékerő növelése elég határozottan jelentkezik. A hátsó fék 245 mm-es tárcsával és kétdugattyús féknyereggel, és szintén fém fékcsővel szerelték. Nem nyújt semmi extrát, teszi a dolgát, működött.

teszt Buell 1125 CR

A peremnél rögzített féktárcsa

Kapcsolók, műszerfal, kezelőszervek:

A kapcsolókat is rém egyszerűen oldották meg, már-már túlságosan is. Egy ilyen presztízsmotorra egy kicsivel finomabb kidolgozás elfért volna. A műszerfalról szintén a célravezető nyers egyszerűség az, ami nekem eszembe jut, de kellő információval szolgál. A szokásos dolgokat megtaláljuk rajta (kontroll lámpák, napi számlálók, fokozatkijelző, hatótávolság, vízhőfok …). Egy apróság, ami nekem nagyon tetszett , ahogy köszönt minket: „Buell Wisconsin USA” . Ahogy már említettem, megtörtént néhány dolog cseréje, a kezelőszervek terén. Ezek a külső megjelenéshez hozzáadtak ugyan, de nem nyerte el a tetszésem mindegyik. A széles kormány rendben volt, a fék- és kuplungkar rendben, azonban a dizájnos, de túlságosan vékony markolatot én gyorsan lecserélném. A tükrök ugyan eredetiek voltak, de motor rezonanciájának köszönhetően elég kellemetlenül remegnek menet közben, rontva ezzel a képet a mögöttes forgalomról.

teszt Buell 1125 CR

              A markolatot nem kellett volna...                                              

Összegezve:

Mindent összevetve egy igazi presztízs streefightert kapunk a Buell 1125 CR személyében, amelyik inkább áll közelebb egy lecsupaszított sportmotorhoz, mint egy sportosított nakedhez. Egyedi megjelenése, extrém műszaki tartalom és a néha már-már puritán egyszerűséggel megtervezett alkatrészek teszik igazán sármos egyéniséggé.

teszt Buell 1125 CR

teszt Buell 1125 CR

„Senkinek egy szót sem a klubról!”

 

teszt Buell 1125 CR
Klikk a képre! Galéria nyílik!

A kihívói közt a Kawasaki Z1000-t, az Aprilia Tuonót, a Ducati Streetfightert, az MV Augusta Brutalét említeném. A tesztet köszönjük a motor tulajdonosának, Gyurinak, aki önzetlenül felajánlotta féltve őrzött kincsét a teszthez!

Műszaki adatok:

Hengerűrtartalom:1125cc

Maximális telejsítmány: 146le

Maximális nyomaték: 111 nm

Száraz tömeg:170kg

Ülésmagasság:775mm

Üzemanyag kapacitás: 21.2l

Motortípus: folyadékhűtéses, DOHC, V2-es négyütemű, hengerenként 4 szelep

Kompresszió: 12.3:1

Furat x löket: 103 x 67.51

Váltó: 6 sebességes, manuális, szíj hajtás

Gumiméret: Elöl: 120/70 ZR-17

Hátul: 180/55 ZR-17

Fékek: Elöl: 375 mm-es, ZTL2 szimpla tárcsafék, 8 dugattyús féknyereggel

Hátul: 240 mm-es, szimpla tárcsafék, 2 dugattyús féknyereggel

Tengelytáv: 1385


Hirdetés

Szólj hozzá!

Mielőtt hozzászólnál, kérjük ezt olvasd el.

A Teszt Rovat Hírei

Teszt: Suzuki SV650 ABS - Szupervumen

A Suzuki SV650 visszatért legjobb önmagához. A 2016-os modell ismét egy ugyanolyan imádnivaló kis gépezet, amilyen az 1999-es első kiadás volt, sőt, jobb, mint valaha.

Teszt: Honda VFR800X Crossrunner 2015

Az elődhöz képest komoly átdolgozáson esett át a modell.

Teszt: Honda Africa Twin. Le roi est mort, vive le roi!

Az új Africa Twin mindenben más, mint elődje volt, de szellemiségükben megegyeznek.

Teszt: Yamaha Tricity - Ha már unod a meteorológiát

Igazán jó koncepció és kellően gondos kivitelezés kombinációja. Stabil minden útfelületen, óv a széltől és a szennyeződésektől, amivel nagyon ki lehet tolni egy robogó használhatósági idejét egy négy évszakos környezetben.
Hirdetés

Hirdetés

Kapcsolódó termékek: