Teszt, Honda CBF1000: Feleségmotor

Szöveg: berán, Fotók és videó: -nn-

A Honda CBF-família 2004-ben indult higgadt, nyugodt, ugyanakkor világhódító útjára: a CBF600 megjelenésével egy időben vált a mindennapi motorosok kedvencévé. Egyszerű, a lényegre koncentráló, hatékony felépítése, időtálló és kulturált motorblokkja azoknak jelentett felüdülést, akik nem a sportosságot és agresszivitást, hanem valós világbeli értékeket kerestek motorkerékpárjukban.

Két évvel később, 2006-ban jelent meg az ezres verzió, ami minden szimpatikus CBF-tulajdonságot egy picivel tovább vitt hatszázas előfutáránál: nagyobb erőtartaléka miatt hosszabb, transzeurópai utakon jobban kényeztetett, ugyanakkor – mivel alapkoncepciója megőrizte kisebb testvérének minden közkedvelt, de a motoros keménymag által mindig is unalmasnak tartott tulajdonságát – városi használat során sem vallott szégyent literes hengerűrtartalma ellenére, sőt: megszületett az ideális mindenes, a Honda legjobban sikerült (szép magyar szóval élve) utcai all-roundere.

Egy nagy baja volt csak az elsőgenerációs CBF1000-nek, az, ahogy kinézett. A motorkerékpár vásárlás, mint tudjuk, nagyrészt érzelmi döntéseken alapszik, és mint ilyen, ki kell szolgálni a leendő vásárlók szépérzékét, különben nincs biznisz – ez volt az a terület, ahol a méltatlanul bamba kinézetű első verzió nem volt képes felvenni a versenyt a konkurencia sokkal sportosabb és agresszívabb megjelenésű ezres félidomosaival. Ennek ellenére persze fogyott a CBF1000 rendesen Európa szerte, de a Hondát csak nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán egy kicsivel merészebb köntösben hangosabban is csenghetne a kassza.

2010-re előálltak hát egy újnak mondható, de valójában a négy évvel ezelőtti alapoktól csak kismértékben különböző modellel, ami, hál’isten, már úgy néz ki, ahogy kell: klasszul.

Honda CBF1000 2010, MI-tesztgaléria:

Katt a képre CBF1000 galériánkért!

Onboard felvételeinket megtekinthetitek a [motorinfo.hu] YouTube csatornáján, a www.youtube.com/motorinfotv-n.