Teszt, Husqvarna WR 300: Zümmögő

Szöveg: Szekeres Zsolt

Valójában tökéletes mása az Enduro világbajnokságon E3-as kategóriában versenyző Seb Guillaume motorjának és igazi ellenfél a nagyobb köbcentis négyüteműeknek.

A kétütemű, Husqvarna WR 300-zal igen progresszív, de használható erő van a versenyző kezében, ami, ha szükséges, elképesztő teljesítményre képes. A Kayaba eleje és Sachs hátulja gondosan bekalibrált és kidolgozott, szerintem nem is érdemes a gyári beállításon kívül máshova tekerni.

A Husqvarna szakemberei nem azért hangolgatják, finomítják generációról generációra a futóművet, hogy mi, ügyesen, az általunk jónak vélt „tuti” beállítással azonnal elrontsuk, amint kivettük vadonatúj motorunkat a dobozból. Tesztem alanya kezes bárányként viselkedett a lassabb, durva talajon, valamint megfelelően robbanékony volt a krosszpályán, gepárd módjára, kecsesen vette a nagyobb ugratókat is.

Az üzemanyag ellátásért, ennél a modellnél egy speciálisan a kétüteműekre kifejlesztett, Keihin JET karburátor felel, ami mindig pontosan reagál a legkisebb gázadásokra is, emellett nagyon adagolható és használható az ereje, legyen szó köves fölfeléről, hullámos egyenesről etap közben, vagy éppen szűk, köves lefeléről, melyekből a Tokodi pályán találtam is bőven.

A tereppel vívott küzdelmet segíti a 2010-es WR új kipufogókönyöke is, ami még nyomatékosabbá, kezelhetőbbé tette motort. Minden szűk kis kanyarba könnyen be tudtam tenni, a rövidebb lengővillával csökkentett tengelytáv, és az új villabefogók pont ezt hivatottak elősegíteni. Új vízpumpát is kapott az öblös kétütemű, ez az endúró versenyeken jöhet jól, például egy komolyabb fölfelében, amin csak többedik, sokadik próbálkozásra sikerül feljutni – a hatékonyabb hűtés miatt nem fogjuk megfőzni a gépet.

Körbejárva, finoman kidolgozott részleteit megvizsgálva nem nagyon vettem észre design béli különbséget a többi új Husqvarnához képest, egy tőről fakad a teljes paletta. A WR 300-ason is megtalálható a két darabból álló hűtőszárny, aminek a pirosra fényezett, felső fele a Husqvarna logót mintázza, valamint az új formájú, kecses megjelenésű hátsó lámpa és idoma.

Ami viszont már első blikkre sem tetszett, az a régimódi, teljesen lyuk és recementes hátsó féktárcsa. Ilyet már a ’90-es években is láthattunk a Husky-kon, látványra nem túl megnyerő ez az egyszerű kialakítás. Az úszó felfüggesztésű tárcsán nincs semmilyen perforáció, ami a hőelvezetés miatt nem éppen előnyös, viszont másrészről, mivel endúró motorról beszélünk – amelyekkel gyakran előfordul, hogy tengelyig érő sárban vagyunk kénytelenek közlekedni – a lukacskák hiánya óvja a fékbetéteket, és a nagyobb fékfelület miatt a fékhatás is nagyobb. A nyergek Brembo gyártmányúak, adagolhatóságukkal és erejükkel nincs gond.

Nem vagyok elfogult a Husqvarnákkal, muszáj néhány negatívumot is megemlítenem, például a váltót. A rövid váltókar miatt nehezebb „eligazodni” a fokozatok között, ráadásul a kuplung is kissé mereven, hosszú úton is jár, ezek egy kétórás versenyen eléggé elfáraszthatják a rájder alkarját. Az erőátvitel mégis jó, és könnyedén, biztosan viszi át a teljesítményt a talajra. A fekete-piros gumimarkolatok, nekem személy szerint nem tetszettek, a rövid próba alatt is törni kezdték a tenyerem.

Ahogy az összes Husky-t, a WR 300-ast is inkább magas, minimum 180 centis pilótáknak ajánlom, egy alacsonyabb versenyzőnek lehet, hogy gondot jelentene lelépni a viszonylag magas motorról. Ellenben az ülést elég szélesre tervezték, így egy hosszabb távú versenyen sem okoz majd gondot, ha le kell ülni.

Mint ahogy minden motor más és más, ugyanúgy minden motorban találhatunk pozitívumokat és negatívumokat egyaránt. A WR 300-nál ezek kiegyenlítik egymást, és persze mondhatjátok, hogy szubjektív egy ilyen teszt. Ezzel tökéletesen egyetértek, de bizton állíthatom, nem bántam meg a WR 300-zal való motorozást, sőt, a kétüteműek iránt érzett szeretetemből kifolyólak kifejezetten örültem a lehetőségnek. Próbálja ki, aki teheti! Megéri!