Teszt, Husqvarna TC 250: Pehelysúlyban

Szöveg: Szekeres Zsolt, Fotók: berán

Sajnálatos módon a Husqvarna 2010-es modelljeit bemutató hivatalos tesztnapon egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni, de pár napra rá ellátogattunk a tokodi krosszpályára, hogy tető alá hozzuk a [motorinfo.hu] sajátbejáratú Husqvarna bemutatóját. Nem akartunk lemaradni a 2010-es Huszkikról, főleg nem a vadonatúj TC 250-ről, amit már hónapokkal a bemutatása előtt úgy reklámozott a gyár, mint a világ legkönnyebb 250-es 4T blokkal szerelt krosszmotorját.

Különcnek különc, de kétség kívül gyönyörű a kis Husqvarna. 2010-re erősebb, dombor-dekoros műanyagokat, és 48 mm-es KYB villát kapott.

A terület adottságait tekintve a tokodi pálya egy „Isten által motorozásra teremtett” terület. A környezet csodálatos, a táj változatosabb nem is lehetne, a pályában folyton egy kis fölfelével, majd egy kis lefelével találkozik az ember: állítom, szinte minden terepmotoros igényt kiszolgálható itt. Van krosszpálya, endúrópálya, sőt, a területet határoló meredek, sziklás hegyoldalban még triálozni is kiválóan lehet. Éghajlatát tekintve viszont sajnos a sanyarú sorsú pályák közé tartozik, előszeretettel kerüli el ezt a vidéket az eső. A teszt előtt reménykedve hallgattam az időjárás jelentést, esőben bíztam, de sajnos nem jött az égi áldás.

Itt még berúgó kar nélkül nincs élet, pedig még nem is injektoros, nem úgy, mint ugyanez a motor lámpákkal és dudával, azaz a TE 250.

A helyszínre érkezve már ott vártak a motorok (a TC 250 mellett az új TE 250 és WR 300 – teszt róluk is hamarosan), átöltözés előtt gyorsan körbejártam, megnézegettem őket. Első ránézésre olyanok, mint a 2009-es modellek voltak, csak apróbb design-béli változtatásokat lehet látni rajtuk. Nagyon tetszett a két darabból összeilleszkedő hűtőszárny, szép formája van az oldalsó rajtszámtábláknak és sárvédőknek, ráadásul az egész motor roppant keskeny, ami azért tetszik, mert így nincs olyan érzésem, hogy terpeszben ülök a nyeregben. Az ülést egyébként egyetlen nagy szárnyas csavart fogja a helyére, így a légszűrő igen könnyen hozzáférhető. Különleges, de funkcionális formaterv, szép megmunkálás, kellemes anyagok találkozása ez a Husqvarna.

Braking, Brembo, Excel - az európai szokáshoz hűen mindenből csak a legjobbat kapjuk.

Amikor ráültem a motorra, már akkor éreztem, hogy ez valami különleges, nem megszokott gépsárkány lesz. Azonnal kézbevételkor feltűnően könnyűnek tűnik, ami nem is csoda, hiszen az bajor tulajdonban lévő olasz gyárnak sikerült kétütemű, 125-ös súlyban, négyütemű 250-es motort alkotni. A blokk csupán 22 kilogramm, a TC 250 száraz súlya így sikerülhetett mindössze 97 kilóra! Nagyon apró, kompakt a blokk, de az endúró változattal (TE 250) ellentétben még nem befecskendezéses, inkább a jól bevált Mikuni karburátorra bízták a jószág etetését, így a legfinomabb a gázreakció.

Nincs száz kiló, ami ott repül - érezni is rajta!

Miután felmértem a pálya állapotát, következhetett a barátkozás magával a motorral, még ha a rendelkezésre álló idő behatároltsága miatt még oly rövidre is sikeredett az ismerkedés. Kiváló súlyelosztásának köszönhetően olyan könnyedséggel motorozható a 250-es TC, mintha csak egy 85 köbcentisen ülnénk, a talaj egyenetlenségit elől az 48 mm-es Kayaba villa, hátul pedig a Sachs rugóstag kiválóan kisimítja, a rugózó elemek gyári beállításával egy pillanatra sem volt gondom.

A kipufogóra elkelne egy nagyobb hővédő.

Ugrattam vele kicsit, nagyot, még nagyobbat, de a leérkezéseknél nem találkoztam zavaró körülménnyel, próbáltam teligázon „átveretni” egy amerikai sítlusú rampli-soron is, többféle képen, de itt sem találkoztam lassításra késztető tényezővel. Akár kettesével ugráltam, akár csak az elejét átemelgetve haladtam, sosem éreztem, hogy a gázt valamiért el kellene vennem.

Tempótól, akadálytól és tudástól függetlenül gyerekjáték a kis 250-es Huszki terelgetése.

Ahogy azt az európai motorokon megszokhattuk, a Husqvarna „könnyű vasdarabának” lassításáért Brembo fékek felelnek, bele sem mennék bővebben, hiszen már oly’ sokszor áradoztam az olasz fékek hatékonyságáról. A baloldalon elvezett kipufogó első ránézésre szokatlan, problémám csak annyi volt vele, hogy a hővédő lemeze túl kicsi, nem fedi le eléggé a forró kipufogót, így a nadrágomat sikeresen ki is égette az. Ennek ellenére a blokk karakterisztikájáról csakis pozitívan tudok nyilatkozni, nagyon jól belőtték. Könnyű forgótömege miatt gyorsan és könnyedén veszi a fordulatot, és még berúgni is feltűnően könnyű. De az alacsony forgótömeg ellenére megmaradt a nyomatéka, még poros mandinerekből is tempósan ki lehet lőni vele.

Nem optikai csalódás, a TC 250 valóban apró termetű. Lengővillája rövidebb, mint volt, hogy még fürgébb lehessen.

Kifejezetten kellemeset motoroztam a kis „pehelysúlyú” TC 250-es Husqvarnával, számítottam rá, hogy könnyű kis játékszer lesz, de hogy eközben ekkora móka is, az szinte már meglepetésként ért. De a képek szerintem magukért beszélnek…

Jungle boogie...