Teszt, Kawasaki KX250F: Zöld Méregzsák

Szöveg: Szekeres Zsolt - Fotók: berán

Versenyzői múltamból kifolyólag egy bizonyos fajta érzelem és elfogultság köt a Kawasaki krosszmotorjaihoz. Három évig gyakorlatilag rá sem néztem semmilyen másik gyártó motorjára, még véletlenül sem, ennek következménye, hogy valamilyen szintem a mai napig hatással vannak rám, de inkább már csak sóvárgok a „zöldségek” után.

Jakob Béla barátom jóvoltából elvihettem egy 2009-es KX250F-et menetpróbát tartani. Bevallom őszintén, elég vegyes érzelmek és érzések keringtek bennem miután befejeztük a fotózást és visszaadtuk a motort jogos tulajdonosának, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük inkább az elején!

A Kawasaki első négyütemű krosszgépét 2004-ben (akkor még a Suzukival közösen) ismerhettük meg, az volt az első KX250F, ami lényegében egy Suzuki RM-Z250 volt. Az azóta eltelt évek alatt számtalan kisebb-nagyobb változáson esett át, de a legfontosabb és legnagyobb minden kétséget kizáróan a 2005-ös szezonra esett, ekkor vált szét ugyanis a „Kawa-Suzu kombó”, innentől kezdett önálló életet élni a KX-F.

A 2005 utáni szériák végül tartósabbnak is bizonyultak, mint az addigiak, hiszen ismeretségi körömben is voltak olyan tulajdonosok, akiknek – valószínűleg a nem megfelelő karbantartás miatt – az első széria nem volt valami túl hosszú életű. 2005-ben a blokk szelepvezérlésen is változtattak: kis mértékben változtatott a szelep-dőlésszög, majd jött 2006, amikor is teljesen új ruhát kapott, és még komolyabb belső átalakításon esett át a motor, valamint ebben az évben született meg a nagytestvér, KX450F is.

2007-, 2008-ban főként esztétikai fronton finomítottak, semmi egetverő újdonság, továbbra is sikerült a Kawasakinak egy gyönyörű szép motorkerékpárt alkotnia a kis négyüteműek szerelmeseinek.

A 2009-es tesztmotort közelről végigcsemegézve a szép kidolgozású alumínium bölcsőváz tűnik fel azonnal, mindenhol szépek az öntvények, a hegesztések. A műanyagok terén is kellemes a formaterv, a villahidakat viszont még mindig öntik, mintsem marnák, de legalább már a színe változott: a régi, snassz szürke helyetti új sötét szín sokkal tetszetősebb. Nagyon kellemes továbbá az üléshuzat kidolgozása és anyaga – fontosabb szempont egy krosszmotoron, mint gondolná az ember.

A körbejárás után berúgtam a vasat. Elsőre indult, duruzsolt a titánium Akrapovic rendszer, mint valami szorgalmas méhraj. A kuplungja még bowdenes, de nagyon finom, lágy és jól adagolható, a váltó is finom és pontos. Elég jól reagál a gázadásokra, nem rángat, de valahogy nem éreztem a nyomatékot: elkezdtem húzni a gázt, és szinte semmi sem történt, majd egyszer csak megjött az ereje. Szó se róla, az erőzónában már nagyon jól lehetett vele haladni, beszéljünk kemény talajról vagy akár mélyhomokról, de alacsony fordulaton lehetne még hova. Nem tudom, ez talán az Akrapovic kipufogórendszernek és a tökéletlen karburálásnak volt köszönhető. Vagy ennyire megváltozott volna a motor karaktere néhány év alatt? – tettem fel a kérdést magamnak.

Ki tudja, de az alacsonyfordulati nyomaték hiánya fekete pont a szememben, ami után jött sajnos azonnal a következő: egy „tevehátas” ugrató előtt fékezni kellett … volna, de az első úszótárcsás Nissin fék valahogy nem nagyon akart nekem tetsző módon munkához látni. Ezt, jóindulatúan, próbálom annak tulajdonítani, hogy nem a saját beállításaimmal mentem. Végül ettől függetlenül sikerült lapra érkeznem, ami annak ellenére sem esett jól, hogy az előítéleteimmel ellentétben a Showa rugózó elemek szépen tompítanak.

Ez bizony a második fekete az eddigi egy piros ponttal szemben. Kissé kezdtem elkeseredni. Hogyan lehet az, hogy az általam korábban mindennél jobban szeretett és áhított típus néhány év alatt ennyit romlott? S ekkor, végre beírhattam neki még egy nagy piros pontot, ugyanis a negyedik-telis elugrásból, mintha késsel vajba vágnánk, annyira lágyan érkezett le, és a ramplis féktávon sem szitált az eleje, nem pattogott be a hátulja. Két piros, két fekete…

A Kawasaki KX250F-nek jó az ár/érték aránya, de ütőképes versenygépet erre az alapra kábé még minimum fél motor áráért tudunk belőle készíteni. Hobbi célra, de komolyan terepezni viszont a széria modell is kiváló. Végeredmény: 3:2, egyel több a piros pont, mint a fekete, zöld meg még több…

Kawasaki KX250F galéria.