Teszt, BMW K1300GT: Luxusautók mellé a garázsba

„Jó választás volt” – motyogta, miután lepiszkálta az utolsó cserebogárdarabot az emblémáról. A géppark többi tagja amúgy nem kapott effajta kitüntetést, a munkába járós luxusautó, a családi autó, és a jobban menő, az autóbuzériával jobban befertőzött felsővezetőknek alanyi jogon járó élményautó úgy álltak, ahogy épp lejöttek az útról. Az 1300GT más volt. Nem mintha nem a funkcionalitás, hanem a szerelem vitte volna előre, amikor ott állt a kereskedésben, nem erről volt szó. A teremgarázs többi járműve így vagy úgy, de középosztálybeli volt a kategóriáján belül; a K1300 viszont verhetetlennek tűnt az ezer kilométeres túra végén, és egy jól menő felsővezetőnek a kategória csúcsa kell, szigorúan. Innen a tisztelet.

Szöveg: doki Fotók: berán

Tengerpart, here we come!

Egyébként vehetett volna mást is, nem volt a tarkójára írva, hogy BMW, lelkét nem kötötte gúzsba semmilyen tagság a bajorokhoz. Még csak az sem volt, hogy a BMW motorkerékpárok, mint filozófia, mint termékek, vagy amúgy bármi a márkából, en bloc tetszett volna neki. Szeretett volna egy elcseszettül nagy túramotort, amivel a feleségmentes hétvégéken be lehet járni a világot, a feleségeseken pedig meg lehet látogatni a kellően messzire, esetében Gencsapátiba elrejtett anyóst. Az azért már távolság ahhoz, hogy megfontolja az ember, hogy mennyivel hamarabb ér le, autós kényelem ide, szélzaj oda, és az együtt töltött időnek a növelése, melyből nem sok volt, mióta felsővezetőként dolgozott, még a feleséget, Julit is rávitte, hogy motorozzanak.

Szóval kellett valami kényelmes, ami dinamikus is, aminek menettulajdonságai már-már sportosak, és ami kellően megfelel a felsővezetőkkel, nem csak, mint a munkahelyen belüli ranggal, de mint a társadalomszerkezet megfelelő lépcsőfokán álló kaszttal szemben támasztott elvárásokkal.

Kisebbnek néz ki, mint amilyen nagy

Arnold, a nagy motoros haver, aki a másik nagy mamutcégnél dolgozott tekintélyes beosztásban, már hónapok óta ajánlgatta neki a BMW-t. Merthogy a jó motorvásárló hónapokat pöcsöl, mire sikerül dűlőre jutni, kompromisszumokat kötni, ha egyáltalán sikerül: sokan kapásból két-három motort vesznek ha van elég korpa, mert nem tudják egy motorkerékpárban megtalálni mindazt, amit keresnek. Tehát Arnold mondta a BMW-t, de szigorúan a K sorozatot, „a boxerhez te nem vagy elég fanatikus, kétszáz, mit kétszáz, ötven kilométer után olyan, mintha az egész kézműves szakkör húzná ki gyöngyfüzérek több száz méteres kígyóját a fenekedből, meg amúgy is, a K modern, minek neked ragaszkodni a hagyományhoz, ha nem is vagy béemvés.” Ezzel próbálta a megfelelő mederbe terelgetni barátját.

Csak a mihez tartás végett

Végül is elment Ő, megnézte ezt a K1300GT-t, és úgy első ránézésre nem is kifogásolt benne semmit. Modernnek tényleg modern, a szögletes, robotfejbe hajló fejidom, az útszél legkisebb zugaiban is nukleáris töltetként robbanó xenon fény igaz, baromi messze állt attól, amihez Ő hozzászokott még húsz évvel ezelőtt, amikor a céghez került, és amikor a családalapítás égisze alatt le kellett raknia azt az ütött-kopott endúrót, amit addig hajtott. De végtére is tetszett neki a BMW. Amikor a következő hétvégén három órát álltak sorban az 1-es főúton egy buszbaleset miatt, Gönyű és Győrszentiván között, a 86-os és Gencsapáti felé, az izzadás, a dugóban megevett fél doboz cigi és a mostanában egyre gorombább fájdalmakat okozó gyomorfekély végre dűlőre vitte benne a dolgot: ide azzal az istenverte BMW-vel de rögtön, mit érdekel már, hogy milyen. Nem akart többé stresszelni, a felsővezetőket mind az viszi el.

Nem lóg ki az oldalából a blokk, ez nem a boxer széria

Másnap be is ment a szalonba, kifizette azonnal, és vitte. Nem volt gond a közel hatmilliós vételár, az ilyen dolgokon szokta magát a legkevésbé felizgatni. Hétvégi nagybevásárlás vagy épp egy új, az extralistáról sok rubrikával pipált K1300GT? Oly mindegy, ha van utánpótlás; utánpótlás pedig volt, nem hitelből akarta napi szinten teletölteni a 24 literes tankot.

Lehetett volna tesztvezetni, de az elmúlt nap annyira kihozta belőle az állatot, hogy kicsit hűbelebalázs módon egyszerűen rátörte az ajtót a béemvésekre, kifizette, követelte a slusszkulcsot, rárakatta a dobozokat, és viszlát, elviharzott.

motorinfo.hu

Csak otthon kezdte el méregetni, hogy basszus, ez az 1300GT nem egy kis darab. A lába csak spiccelve ér le a földre, 174 centijével már a gimnáziumban is sok fricskát kapott, és még most is emiatt szív. Nem baj, majd óvatos lesz a piros lámpáknál, meg a parkolásnál, bár a 288 kilógrammos teletankolt tömeg nem viccel, ha egyszer kibillen a statikai egyensúlyból, ez számára is világossá vált a háromnegyed órás hazaúton. Mindegy. Holnap irány a Balaton, ott majd minden kiderül.

A hátulja kevésbé parancsol tekintélyt

Korán reggel indult, mielőtt a család felébredne. A két nappal azelőtti dugóban ülés végigveszekedett órái után egy ideig hallani sem akart feleségéről, egyszerűen megszökött hazulról. Nem számolt persze azzal, hogy hajnali hétkor még nincs huszonöt fok, csak tizenegy (tavasz lévén), és mivel a motorozásban eddig nem a motorozást, sokkal inkább a funkcionalitást és a klassz dolog mivoltot látta, felszerelése sem volt még.

motorinfo.hu

A hajnali pára elkezdte vörösre csipkedni a kézfejét, ízületeibe belehasított az évek szorgalmas munkájával kigyógyított reuma. Francba ezzel az egésszel, megint valami hülyeség, ami jónak néz ki, még akkor is jó csinálni, ha nem a mienk, csak kölcsön kell kérni, de ahogy beleásod magad, jön a nyakig szar. Hawaiiról is annyi maradt meg, hogy a fényképekről szépnek tűnik minden, de amikor ott voltak, sercegett a foga alatt a homok. A motorozással is csalánba nyúlt, egy nyavalyás kesztyűhiány, és oda az öröm.

A jobb oldali kapcsolótáblán kevesebb a gomb

Aztán eszébe jutott, hogy nem puszira hagyott ott plusz hatszázezret a béemvéseknél az extrákra. Valami markolatfűtés derengett… aha, a jobb oldali konzolon ott a kis szimbólum, klikk, aha, és a műszerfalon egyből világít, hogy markolatfűtés egyes fokozat bekapcsolva. A fűtőszálakból kigomolygó hő pár perc alatt langyosra fűtötte kézfejét, mely már kezdett oly merevvé válni, mint a fagyott kutya lába. Oké, egy probléma megoldva, de kesztyű ettől függetlenül kell majd, az esetleges sérülések elkerülése végett.

motorinfo.hu

Mi van még itt? A bal oldali kapcsolókonzolon sűrűbben állnak a gombok, mint egy vadászrepülő panelén: a reflektor kis kapcsolója – mely nyomásra fénykürt, húzásra viszont valóban a reflektort aktiválja –, index, duda, vészvillogó, a fedélzeti számítógép funkcióválasztó gombja, elektromos plexiállítás, kipörgésgátló, a futómű hangolásának választó gombja, na meg a tempomat. Eszébe is jut, hogy az Arnold, aki egyébként megszállott béemvés, régebbi boxeres túramotorján tök másképp van az index megoldva, nem ilyen hagyományosan, ami neki is rémlett még az ütött-kopott endúróról – itt viszont annyi a gomb, hogy nem nagyon lehetett volna másképp csinálni, vagy az extralistára egyből fel kellett volna csapni egy Braille-írás tanfolyamot, hogy mint a vakok, az új GT tulajdonosok is biztonsággal tudják letapogatni a kezelőegységeket.

A bal oldalin pedig több

Az egyből látszik, hogy a plexire a legmagasabb állásban van csak szüksége. Ha lenyomta, nem csak a BMW kinézete, de a menetszél is egyre sportosabb formát öltött, az ellentétes pozícióban viszont épp átdobálta a cúgot a feje felett. Király, nincs szélzaj, bár persze kérdés, hogy egy nála magasabb pilóta mire megy, neki valószínűleg pont a sisakra dobálná a légbuborékokat, hacsak nem húzza kicsit össze magát – mindegy is, neki pont jó, végre valami, ahol előny a 174 centi.

Legalacsonyabb pozícióban sportos, legmagasabb pozícióban túrás

Lássuk az elektronikusan állítható futóművet, valami rémlik, mintha ezért fizette volna a legtöbbet. A gomb nyomkodására aktivizálódik a műszerfal, Normal, Comfort és Sport fokozat. A Comfort és a Sport nyilván a két véglet, utóbbi a keményebb, a Normal valahol a kettő között. Sima, egyenes úton nem érez sok különbséget, bár még nem ért ki a városból, majd egy buckás részen kipróbálja. Comfort fokozat be, bucka jön, gerinc összeroppan. Sport fokozat be, bucka jön, gerinc összeroppan kicsit jobban. Nem érti, a két szélső érték között szinte alig van különbség, mindkettő jó feszes, mint Juli volt annak idején.

Átlátható, német

A város peremén már frissebb a tempó, a zárt kocsisorok gyorsabb ütemben szakadnak fel, mint a hurutos köhögés kétszer-egy Augmentin után, és Ő elkezd döntögetni. Még mindig az ESA-n (Electronically Adjustable Suspension, elektromosan állítható futómű) jár az esze, nem szereti, ha valamiért fölöslegesen ad ki pénzt. Hát igen, a gazdagok ilyenek, lehet, hogy ettől gazdagok.

Állítható a kormány magassága

Elkezdi újra állítgatni, és kezdi megérteni, hogy mire is jó a rendszer. A nagysebességű, ívelt kanyarok, melyekbe még régről emlékezett, hogy milyen testtartással és technikával érdemes belemenni, egy leheletnyit meghintáztatták a GT-t. Sport fokozat be, a bizonytalanságot, mintha elvágták volna, de teljesen. Közben már a futóművet és a német mérnököknek a nevét vésetné aranyba. Az 1300GT olyan élesen és pontosan kanyarodik, amilyet még nem érzett azelőtt, még akkor sem, amikor kölcsönkérte a felsővezetői klub motortulajdonosainak összes drága túramotorját.

motorinfo.hu

Egyhelyben állva még mindig riasztotta a majd’ három mázsa, de a motor súlypontja olyannyira alacsonyan van, hogy már igen kis sebességeknél könnyen uralható a tömeg. Megszorította a széles kormányt, kicsit megtolta a jobb oldalát, és már vágódott is jobbra a BMW. A másik irányba ugyanígy. A sport fokozatban ráadásul a hosszú kanyarokban is hiperstabil minden: a GT olyan önbizalomszárnyakat növeszt, hogy az ember könnyen elszállhat az útról, ha nem figyel.

motorinfo.hu

Erről a Duoleverről hallott már, egyébként pont Arnoldtól. Két lengőkarhoz kapcsolódik egy központi rugóstag, erre emlékezett, meg ezt látta is, ahogy benézett a sárhányó fölötti kis résen a motor elejéhez. A féktávokon nem bólint a K1300, hanem az egész motor mintegy ráhúzódik a betonra. Ehhez szoknia kellett, ilyet még nem érzett, bár sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy milyen könnyen lehet irányítani a böhömnagy túragépet: se orrtolás, se ki-akar-esni-alólam érzés, semmi. Olyan semleges az egész, mint luxuskurvának szerenádozni, mondta magában – erről Arnold mesélt neki hosszú litániákat annak idején. El volt ájulva a futóműtől, nem hitte el, hogy egy ekkora coca vashalmazt ennyire lágyan és pontosan lehet terelni. Bezzeg az Ő idejében, ajhh, amikor még a szakopecs endúró volt „A Gép”…

Megkülönböztet

Persze annak erőügyileg semmi köze nem volt ahhoz, amit most érzett. A teljesítményadatokat át sem nagyon nézte, annyira nem érdekelte. A köbcentin már csak azért nem akadt fent a szeme, mert mostanság minden gyártó a volumenekkel terrorizál. Egyhárom, ez már nem is olyan kirívó, hogy fél füllel is meghallja az ember. Tíz évvel ezelőtt még az lett volna – most már nem.

A 160 lóerő veszedelmes iramban hajtja meg a BMW-t, ha úgy igazán odaroppantják a gázt. A 135 newtonméter szintén sugallja, hogy ide tök kell – méghozzá kemény – annak, aki meg akarja ülni az 1300GT-t. Egyébként már alulról is szépen megy, rángatás mentesen, ezt ki is használja. Hatsebességes a váltó, mert így sportosabb, elég lett volna öt is szíve szerint; nem siet, néha kettesével kapcsolgatja felfelé a fokozatokat, a nyomaték megoldja a helyzetet.

motorinfo.hu

Néha előtör belőle ismét az állat, elég csak a tegnapelőtti dugóra gondolnia, és akkor elkezdi tépni a gázkart. Már ötezer környékén érez egy kis plusz erőt, onnan felfelé pedig jön a kontrázás: nyolcezernél a nyomatékcsúcs, itt úgy sípol az egyhármas blokk, mint egy jó karban lévő Tupoljev a sztratoszférában, kilencezernél a teljesítménycsúcs, ahol a maradék lóerők is nyögve kenődnek rá a kardántengelyre, majd a tízezres tiltás, mely 260 km/h-s végsebességet jelent hatodik fokozatban. Itt nagyjából sokkot is kapott, motorral eddig 150-nel, ha ment egyáltalán, bár nem tudja, hogy a régi óra mennyit csalhatott.

A xenon úgy világít, hogy még a legeldugottabb szentjánosbogár is lángra kap

Még a fülcimpája is izzad, olyan adrenalinterhelést kapott az elmúlt húsz másodpercben a szervezete. Jól van, a 160 lóerő jó, az egyhármas blokk is jó, de élve maradni még jobb. A kipörgésgátlót csak egy próba erejéig merte kikapcsolni, de ismerve saját korlátait, inkább hagyja, hogy a számítógép közbeavatkozzon, ha rosszak a bemenő jelek. Meglepődött egyébként, hogy mennyire drasztikusan és hosszú ideig szabályozza vissza a teljesítményt a BMW, ha érzi, hogy túlforog a hátsó kerék. Ez kettesben és hármasban sok zavart nem okozott, de egyesben kis híján belefejelt a plexibe, amikor a gázrácsapást megzabolázta az ECU.

Így kell bekapcsolni a tempomatot. A sárga SET felirat jelzi a műszerfalon, ha aktív.

A tempomatot imádni fogja, ezt tudta előre, működése az otthoni luxusautóéra emlékezteti. Kis pöcökkel tudja emelni- illetve csökkenteni a fordulatszámot, a sebességtartás alsó határa 60 km/h-nál, a felső pedig nagyjából 180 km/h körül van. A plusz gombot nyomva tekeredik a gázkar is, a tempomat a jobb oldali markolatot tartja a kiválasztott pozícióban – a kuplung vagy bármelyik fék érintésére, vagy a gázmarkolat visszatekerésére kapcsol ki a kütyü. Csak most esik le neki, hogy hosszabb úton milyen jó néha a jobb kezével is elengedni a kormányt, továbbá így anélkül tud integetni a megelőzött motorostársaknak, hogy közben elvenné a gázt. Zsír, ez tetszik neki.

motorinfo.hu

Mint ahogy a fékektől is behal az agya. A szalonban mondták, hogy szervós. De erre nem is igazán figyelt, ennél a résznél jobban érdekelte, hogy a kormány csavarosan állítható, és ha netán az alacsony magasságához túl fent lenne, akkor lejjebb teheti. Szóval a szervo kimaradt, de most, hogy érzi, hogy a fékek keményen fognak, mint a beton, és mindehhez nagyjából nulla erőt kell kifejteni, most hirtelen az eszébe villant. Azon fenn sem akad, hogy fém fékcsövek vannak elöl-hátul. Ennyi pénzért ez az alap, ami jár. A kuplung is hidraulikus, nem igényel túl sok erőt a működtetés, finom, jó, németes, béemvés.

A fék szervós, meg zseniális

Az autópálya szakasz, mintha nem is lett volna, úgy tűnik el. Azt hiszi teret ugrott, pedig nem, csak még mindig a végletekig lekötik az új információk az új motorjáról. Így belegondolva egyébként egyenes úton, pláne autópályán rém unalmas a GT: annyira előre kiszámíthatóan, annyira zökkenőmentesen tartja a 110-230 km/h-s utazótempót, hogy egyszerűen elkalandozik az ember. Kellenek a kanyarok, az ívek, hiszen minden ilyesmit pozitív kalandként él át az ember egy olyan motoron, ami egyszerűen kívánja, hogy döntsék.

Utasfűtés, dobozfelfogatási pont

A teletankolt 320 kilométeres hatótávból már csak 80 van hátra, húzós volt az autópálya szakasz, tempóilag és fogyasztásilag egyaránt; hohó, az átlagfogyasztás mérő, hát persze, ezekben a luxusmotorokban is van már információdömping a kijelzőn, csak úgy, mint a luxusautójában, 9,5 liter. Az átlagsebességhez képest nem rossz. Igaz, 130 km/h-nál csak 5,5-öt eszik, de az élménynek adni kellett, az meg pénzbe kerül. Visszavesz a tempóból, a hatótáv visszakúszik 89 kilométerre. 20 kilométer múlva még mindig 85, még 40 múlva még mindig 82. Már épp eljátszik a gondolattal, hogy belép valamelyik német szektába, ahol napsugarakat és levegőt esznek, és a körökbe beviszi magával a BMW-t, ami szintén levegővel és napsugarakkal megy, de legalábbis benzint nem fogyaszt, amikor nyekken egyet a GT.

motorinfo.hu

Nyekken egyet, és leáll. Indítózik, semmi. Megint indítózik, semmi. Már a parton, a falvak közt megy, a magyarok irigyek, ujjal mutogatnak a háromszáz kilométerért hatmilliót életérzésre, a német turisták saját halottjuknak tekintik az 1300GT-t, és bár semmi közük hozzá, szemükben ott él a megbánás. Utolsó indítózás, semmi.

A pokolba az egésszel, olyan nincs, hogy az új német technika befuccsoljon, itt valami banális hiba lesz. Tanksapka nyit, meglötyögteti a motort – óvatosan, mert a 288 kiló még mindig 264, így üres tankkal -, de a tompa kongáson kívül nem hall semmit. Egy német turista, aki egyébként márkatárs, hoz neki benzint a kútról, 10 litert, valószínűleg ez lesz a gond. Betöltik a kannányi naftát, indítózik, bum-bum-bum, megy. Fedélzeti komputer: 85 kilométer van még hátra. Anyád…

Kardánhajtás, túramotorokon alap

Bosszantja a dolog, hiszen bár nagyobb baj nincs, a hatótávszámoló azért csak pontatlan, és a benzinszintjelző sem kezdett semmilyen villogásba, vagy ilyesmi. Eltűnődik, hogy vajon tényleg pontatlan-e, vagy az Övé rossz… Majd kideríti, elvégre is a hatmillió forintért ennyi lojális assistance jár.

Az övtáska kötelező, pedig a cuccok elfértek volna a jobb oldali rekeszben.

Mindegy, lassan megérkezik, a maradék tíz kilométeren tankol egyet, az utolsó kanyargós szakasz elűzi belőle a benzines fiaskó okozta bosszúságot. A parton leheveredik a fűbe, élvezi, ahogy a járókelők méregetik a GT-t. Kinyitja a dobozokat, amikbe gyakorlatilag minden cuccát bele tudta rakni, amit amúgy is, autóval hozni szokott. Elégedett. Jó választás volt, mondja, a benziszintjelző pedig azért ilyen, mert semmi sem lehet tökéletes.

Neki a műszer pontatlansága, az átlagembernek a K1300GT ára okoz hibajelet. Végül is nem véletlen: ha akárki megengedhetné, akkor nem lenne BMW a BMW, de legalábbis a felsővezető biztos nem ezt választaná. Leomlana az imázs, felhígulna a vásárlói kör. Az 5,2-es alapár-, és a hatmilliós fullextrás verzió mellett nem lesz konfekciómotor az 1.3 GT. Nem is lenne jó, ha az lenne. Már csak egy jó, cd-váltós hifi kéne bele…