A négy ezredes sztori

Szöveg: Száguldó Riporter - Fotó: Csapatok

Négy ezred az semmi! Emberi ésszel felfoghatatlan, a vasárnapi ausztrál WSBK futamon még a számítógépet is kiakasztotta ez a kisujjkörömkosznyi különbség. Ennyi döntött a győzelemről Leon Haslam javára, ami élete első Superbike vb-s győzelmét jelentette. Valahogy így kell elkezdeni a gyorsasági motorsport évadot, kérem szépen!

A WSBK első futama elkényeztetett minket utolsó körös drámáival. Meg merjük kockáztatni: az egyetemes gyorsasági motorsport egyik legjobb hétvégéjével indult útjára a 2010-es szezon. Ben Spies angolos távozásával megürült a szériamotoros világbajnokság trónja, amit egyszerre hatan próbálnak bevenni, köztük az első futam főszereplőivel, Haslammel és Fabrizióval. Két ember, két egymástól teljesen különböző életút, egy cél: Ben Spies örökébe lépni.

Kettejük közül Fabriziónak volt nehezebb dolga, mégis az olasz mondhatja el magáról, hogy nyert már rangos bajnokságot. Haslamnek ott volt a papa hátszele, és bár a pályán nem kérdezi meg a stopper, hogy kinek a fia vagy, karrierje elején azért csak könnyebben kinyíltak a kapuk a Haslam név hallatán.

Ekkora különbségről van szó
A képre kattintva galéria nyílik!

Leon ugyanolyan zseniális motoros, mint édesapja volt. Motokrossz bajnok volt hazájában 12 évesen, öt év múlva a legfiatalabb GP500-as pontszerzővé avanzsált elő. Nem jött zavarba a négyütemű szériamotorok világában sem, hiszen első teljes WSBK szezonjában (2004) az év újonca lett Norijuki Haga csapattársaként, de a következő évben pénzhiány miatt motor nélkül maradt, így visszatért hazájába, a BSB-be, ahol összehozott egy bronz és egy ezüstérmet 2009-es visszatérése előtt.

Fabrizio útja csendesebben vezetett az elitbe. Gilerával mutatkozott be a gyorsasági motoros világbajnokság 125-ös géposztályában 2002-ben, 4 pontot gyűjtve a 16 futamon. Egy év múlva csúcsra ért a Superstock világkupán, de még így is szinte ismeretlenként debütált a WCM csapattal a MotoGP-ben. Pár villanásra futotta tehetségéből - azzal a motorral mondjuk kész csodának számított ez is. Következett a Supersport világbajnokság egy összetett ötödik helyezéssel, majd jött a Superbike Pierfrancesco Chili csapattársaként. A tavalyi évig azonban mindenki csak töltelékemberként aposztrofálta szegény Fabriziót. Hiba volt leírni. Hiba volt leírni?

A téli teszteken hamar aztán villogtak ők ketten. Haslam életében először kapott lehetőséget full-gyári csapattól Francis Battának köszönhetően, aki állítása szerint el sem tudta volna képzelni nélküle a Suzuki idei felállását. Portimaóban ráijesztett a mezőnyre az apja után csak Pocket Rocketnek becézett brit fiú, Rea mögött második lett, aztán jött az ausztrál futam főpróbája, ahol már nem hagyott kétséget címszerzési szándéka felől. Két év után lőtte pole-ba a Suzukit.

A fater tanácsai mindig jól jönnek

Fabrizio tavalyra ért be igazán. 2008-ban még figyelt és tanult Bayliss mellett, 2009-ben viszont kéz a kézben asszisztált a Haga-Spies párviadalhoz, hogy idén első olasz ajkúként - és első számú emberként - szerezzen dicsőséget a taljánok nemzeti büszkeségével. (Érdekességként jegyeznénk meg, hogy a francia Raymond Roche 1990-es világbajnoki címe előtt és óta csak angol ajkú - ausztrál, amerikai, brit - motorosok értek a Superbike világ csúcsára).

Négy ezred! Még most is felfoghatatlan. A WSBK történetének legszorosabb befutója volt ez. Korábban is voltak nagy meccsek az órával, például 1999-ben, ugyanitt, Phillip Islanden. Akkor Troy Corser és Carl Fogarty között döntött fotófinis előbbi javára. Öt ezred volt a differencia. Pár hónappal később megint csak ez a bűvös öt ezred volt a főszereplő, Monzában. Corser helyébe Colin Edwards lépett, de a számítógép most sem állt a helyzet magaslatán. A célfotó felülbírálta a döntést, végül Fogarty-é lett a diadal.

Ebből persze nem következik semmi, az erőviszonyok ismeretében azonban bátran ki merjük jelenteni, hogy ha már nem is lesz ilyen szoros egy futam sem az előttünk álló szezonban, lesz miért a karfát szorongatni a későbbiekben is. A Suzuki és a Ducati két motorosa bármikor képes a győzelemre, ezt bizonyították Ausztráliában. Nekik sikerült a legjobban a téli felkészülés, az ő csomagjuk most a legütőképesebb. Ez az olaszok részéről nem nagy meglepetés, a suzukisoktól viszont annál inkább.

Toselandék tisztában vannak a hibák forrásaival, csak megoldani nem tudják őket.

Francis Batta keze elsült, hiszen Sylvian Guintoli és Leon Haslam is remek motoros. Bizonyították már megannyiszor a szigetországi superbike sorozatban. És, bár hagyományosan jól szerepelnek Ausztráliában a hamamatsui vasak, ez a két srác képes lehet arra, amire Max Biaggi és Max Neukirchner képtelen volt az elmúlt években: világbajnokságot nyerni a Suzukinak. Haslam tanárian rajzolta az íveket a Szigeten, egy pillanatra sem hagyta kizökkenteni magát, mentálisan is rendben lehet a srác.

“Tudtam, hogy Michel a hátsó kerekemen van az utolsó kanyarban.” - mondja Haslam. “Nem tudtam mást csinálni, mint leszegni a fejem és számolni a hátralévő métereket. Akkora kuszaság volt a futam után a fejemben, nem tudtam, hogy most én nyertem, vagy ő. Aztán amikor leesett, hogy én vagyok a győztes hihetetlenül örültem. Számítottam rá, de más dolog, ha el is éred. A második futamban meggyűlt a bajom a motor hátuljával, viszont így is benne volt a levegőben a győzelem. Remek harcot vívtam Sylviannal, aztán Checa három kanyarral a vége előtt alám fordult, és már nem tudtam mit tenni."

Guintoli ennél sokkal visszafogottabban tette a dolgát, szinte elsiklott a csaták árnyékában, de ő futotta a leggyorsabb versenykört Phillip Islanden. Aki esetleg látta a tavalyi BSB nyitányt, azt tudja mennyire könyörtelen tud lenni a szelíd francia.

Tardozzira kemény munka vár a BMW-nél, de legalább a versenyzői erényeivel tisztában van, hiszen mindkettejükkel dolgozott már a Ducatinál.

“Idejét sem tudom, mikor vezettem utoljára világbajnoki futamot. Amikor az élen motoroztam, nyeregben éreztem magam, minden jól alakult, de hibáztam egyet, Leon és Carlos is elment mellettem. Aztán Checa első kerekével találkozott a könyököm, így veszítettem el a lendületem. Talán korai volt a próbálkozás, nem voltam elég türelmes, ezért lettem végül negyedik a második futamban. Ha nem szúrom el az elsőben a rajtomat, az is alakulhatott volna jobban, de hát még csak tanulom a superbike-világbajnokságot. Mindenesetre az büszkeséggel tölt el, hogy a második futamban enyém lett a leggyorsabb kör.” - mondta Guintoli a verseny után.

A Ducati felett még most Damoklész kardjaként lebeg a köbcentifölény. Ha nyernek, mindig előkerül a téma, de szerencsére mindig akad legalább egy (vagy több...) ütőképes négyhengeres konstrukció, ami megnehezíti az olaszok dolgát, hallgatásra intve a kétkedőket. Plusz 200 köbcentivel nincs mese, nyerni kell idén. Szegény Hagáról a tavalyi év után biztosan levették az olaszok a keresztvizet és idén inkább az agilisebb Fabriziót fogják nyomni. A szimpatikus kamikaze helyzetét friss sérülése sem könnyíti meg.

“A bemelegítő edzésen buktam és megsérültem, a fizikai állapotom ezért nem is volt a legjobb a versenyeken. Az elsőben bedurrant az alkarom, az utolsó körökben már nehezen ment a fékezés, de így is be tudtam jönni harmadik helyen. Másodjára már korábban begörcsölt a kezem, teljesen elkészültem az erőmmel. A körülményekhez képes jól teljesítettem, harmadik és ötödik lettem, amivel értékes pontokat gyűjtöttünk.” - kesergett Haga-san.

A problémák ellenére Johnny Rea egész szépen muzsikált. Mi lesz itt, ha a vas is összeáll alatta?!

“Remek csata volt Leonnal.” - ezt már az egy második és egy harmadik helyet elkönyvelő Fabrizio mondja. “Az utolsó pár körben figyeltem minden mozdulatát, tudtam, hogy meg tudom fogni a célegyenesben. Úgy gondolom mindent megtettem, amit csak tudtam. Láttam a feleségemet ugrálni a boxban, mi mást gondolhattam volna, mint azt, hogy én nyertem. Döntött a fotó, nekem a 20 pont jutott. A második futamra nem változtattunk semmit a gépen, de ez sokkal nehezebb menet volt. Hosszú lesz a szezon, mindennek ellenére jól indult számunkra Ausztráliában.”

A tavalyi évadzáró után megtartott újságírói tesztek is aláhúzták a tényt: 2009-ben nem a legjobb motor, hanem a legjobb motoros vihette haza a világbajnoki címet. A keresztsíkú főtengellyel ellátott R1-es még nem érett be a világbajnoki címre, hogy Ben Spies mégis hogyan tudta leigázni vele az egész világot, arra talán a MotoGP teszteken is bizonyított motorkezelési érzéke a válasz. Crutchlow és Toseland produkciója eddig a firkászok véleményét támasztja alá.

Nem kezdtek jól a yamahások, Ausztráliába érkezvén sem tudták megoldani a hátsó tapadás problémáit. Toseland kétszer is odaverte magát. Egyszer a szabadon, meg is sérült a bal keze, másodjára pedig az első futamban, a világ szeme láttára high side-olt. Crutchlow első futamát a futómű pattogása végezte ki (ő is a sóderben fejezte be), a másodikban legalább összekalapáltak egy 9. és 10. pozíciót, de vajon ennyit várunk-e az egyéni világbajnok alakulattól?

Nem tudtak kibontakozni, de veszélyes párosról van szó. Vajon elfér majd a két dudás a csárdában? Nem csak a noaleieknek kell majd jól managelni ezt az anomáliát!

A látottak ellenére azt mondjuk, az olasz nemzeti trikolorba öltöztetett RSV4-esekben van jócskán potenciál. Camier is meggyőző versenyidőket produkált, de egy körön még sokat kell fejlődnie, a Kalóz pedig a bemelegítőn villogott. Noha nem indult számukra a szezon olyan jól, mint egy évvel ezelőtt, de a statisztikát böngészve ez akár még bizakodásra is okot adhat a Biaggi-szurkolóknak: pályafutása során eddig egyetlen jól kezdett szezon sem hozott átütő sikert Maxnak...

“Nem indultak jól a dolgok számunkra. A második versenyen ki kellett egyenesítenem egy könnyed kanyart, azt, amelyik Camieren is kifogott kétszer. Azért történhetett ez meg, mert a határon motoroztam, ilyenkor pedig óhatatlan, hogy hibázol. De nem távoztam csalódottan, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy ha kijavítjuk a hibákat, akkor sokkal jobbak leszünk.” - panaszolta Biaggi.

Az első forduló legnagyobb meglepetése vitathatatlanul Carlos Checa volt. A veterán spanyolt sokan már elföldelték virtuálisan, de csattanós választ adott a kétkedőknek a 38.-at taposó motoros. A második futamban úgy terelte az Althea Ducatit, ahogy az a nagykönyvben le van írva. Észrevétlenül megbújt az élmezőnyben, kivárt, és az utolsó körökben befűzte a heves fiatalokat. A pálya legkeményebb féktávját nála jobban senki nem tudta megszelídíteni, ez pedig csapata első világbajnoki futamgyőzelmét eredményezte (eddig egy nyolcadik helyezés volt az Althea egység maximuma).

Checa érhetően szárnyalt a boldogságtól. A tavalyelőtti Salt Lake City-i dupla után győzött újra.

“Tökéletes futam volt ez a második.” - vigyorgott Carlos. “Az elsőben túl kemény összetételű abroncsot választottam, ami elsősorban a féktávokon keserítette meg az életemet. A következő versenyen már okosabban választottunk, ezzel már sokkal agresszívebben mentek a féktávok, ez volt a második verseny kulcsa.”

A Honda, BMW, Kawasaki triónak lesz jócskán feladata a következő három hétben. Mindhárom konstruktőr versenyzőinek voltak ígéretes megvillanásai, de Johnny Rea-n kívül egyelőre senkinek sem sikerült beférnie az élmezőnybe. Következik Portimaó március utolsó hétvégéjén. Várjuk már, nagyon!