Történelmet írt a KTM Amerikában

Bár Nagy-Britannia számít a motokrossz őshazájának, mégis az Amerikaiak értették meg a sportág lényegét azzal, hogy egy hatalmas cirkuszt csináltak belőle kebelben dús hölgyekkel, tűzijátékokkal, szupersztárokkal és jó sok pénzzel. Aki szuperkrosszt nyer, az a terepesek között nem csak etalon lesz, hanem milliomos is. Az európaiaknak talán egy kicsit magamutogató ez a közeg, mégis rendületlenül próbálkoztak az elmúlt években kisebb-nagyobb sikerrel.

Pár nagyon elszánt motoros meghódította az ígéret földjét egy-egy bajnoki címmel (Pourcel, Pichon, Bayle), ám a terepsportban kiemelkedő európai márkák kísérletei súlyos kudarcba fulladtak. A KTM hiába számít az egyik legeredményesebb márkának a motokrossz világbajnokságon, Amerikában a szó legszorosabb értelmében versenyképtelenek voltak. Az áttörésre 2012. január 14-ig kellett várni. Ryan Dungey, a 2010-es esztendő bajnoka a sorozat második állomásán győzni tudott az osztrák 450-essel.

Dungey és főnöke 4 bajnoki címet nyert a Suzukival

Ez legalább akkora mérföldkő a gyár történetében, mint az első dakaros sikerük, vagy Antonio Cairoli MX1-es világbajnoki címe a 350 köbcentis motorral. Főleg azért, mert az amerikai szuperkrossz bajnokságban az elmúlt 35 évben csak japán motort nyert versenyeket és bajnoki címeket. Hogy miért kellett ennyit várni rá? A KTM eddig az európai programjával volt elfoglalva, a nagy pénzeket a motokrossz világbajnokságba ölte. A vébén már minden róluk szól, szóval ideje volt csatateret váltani.

A KTM számára természetesen az elsődleges szempont az amerikai motoreladások felpezsdítése, az pedig csak a sportsikereken keresztül működik. Amerikai motorosnak kell Amerikában győzni ahhoz, hogy az amerikaiak a pénztárcájukba nyúljanak. A motokrossz sajnos egy kegyetlen sportág. Itt a tökéletesen felkészített technika csupán az alap, jó motoros kell a nyeregbe a győzelmekhez. Tavaly, az utóbbi évek legsikeresebb csapatának  (Suzuki) menedzsmentjét már leigazolták az osztrákok, 2012-re pedig Ryan Dungey személyében az utolsó puzzle is a helyére került.

A miniszoknyás Monster-lányokra mindenki odafigyel

A Dungey-KTM páros októbertől megállás nélkül dolgozott, hogy a január hetedikei első fordulóra versenyképessé tegyék a technikát. Dungey nem kért a gyár különlegességéből, így a 350 köbcentis modell helyett a 450-est választotta. A szuperkrosszon különösen fontos a lóerő és a nyomaték, mert teljesen más vezetési stílust követelnek meg a pályák a versenyzőktől. A siker érdekében a gyár kifejlesztett egy alternatív 2012-es modellt, hogy igazodni tudjanak az amerikai bajnokság szabályaihoz, prototípus motort ugyanis itt nem használhatnak, szemben a motokrossz világbajnoksággal.

A Factory Edition névre keresztelt modellen főként motorikus változásokat eszközöltek a tavaly nyáronbemutatott 2012-es motorokhoz képest. Ezek a változások természetesen visszaköszönnek majd a bolti verziókon, de természetesen ahogy ilyenkor lenni szokott a futóművön keresztül, a kormány-ülés-lábtartó háromszögön át mindent Dungey-hoz igazítottak az éles gépeken. A gyárnak rohamtempóban 400 darab motort (ebből 200-at csak az USÁ-ban) kellett értékesíteni ahhoz, hogy egyáltalán el tudjanak indulni a bajnokságban.

James Stewarton a sisakkamera

A kemény munka gyümölcse meglepően gyorsan beérett. Dungey már az első versenyen bronzérmes lett, egy héttel később pedig győzni tudott, ami mindenkit sokkolt motokrosszos berkekben. Egyrészt nem számítottak arra, hogy az eddig csak botladozó piciny európai gyártó ilyen hamar a csúcsra ér (akármennyit is költöttek rá), másrészt nem kisebb nevekkel kell farkasszemet néznie a csapatnak, mint Chad Reed, James Stewart vagy az idei címvédő, Ryan Villopoto.

A bajnoki cím világszenzáció lenne, de erről még nagyon korai beszélni. Mindenesetre most vezetik a bajnokságot (holtversenyben). A sorozat rettentő hosszú. Május 5-ig tizenöt fordulót rendeznék még és a versenyzőknek csak egy szabad hétvégéjük lesz, húsvétkor. Addig minden szombaton rajthoz kell állniuk. Bár Dungey személyében az egyik legmegbízhatóbb és legkiegyensúlyozottabb motoros dolgozik a KTM-nek, a többiek és főleg Villopoto (ő nyerte az első versenyt) nagyon veszélyes ellenfél. Reed és Stewart picit ugyan rozsdásan kezdte az évet (főleg utóbbi szerepelt eddig siralmasan - lásd videó), de minden bizonnyal ők is hamarosan magukra találnak, és követelni fogják maguknak a rivaldát. Négyőjük közül bárki bajnok lehet, ám továbbra is Dungey és a KTM végső sikere a legvalószínűtlenebb a fogadóirodák szerint.

A bajnokság állása 2 forduló után

1. Ryan Dungey, KTM – 45
2. Ryan Villopoto, Kawasaki – 45
3. Chad Reed, Honda – 38
4. Jake Weimer, Kawasaki – 38
5. Kevin Windham, Honda – 31
6. Andrew Short, Honda – 29
7. James Stewart, Yamaha – 28
8. Justin Brayton, Honda – 25
9. Josh Hansen, Kawasaki – 22
10. Brett Metcalfe, Suzuki – 22