A Király nyomdokain

Amikor Ryan Dungey Seattle-ban újoncként magasba emelte a szuperkrossz bajnoknak járó 1-es rajtszámot, kritikusok és rajongók egyszerre kaptak a szívükhöz: ilyen utoljára 1993-ban történet. Akkor egy Jeremy McGrath nevű zöldfülű iskolázta le a mezőnyt. Szokatlan motorozási technikájával és utálhatatlan karizmájával hódította meg a terepmotorozás csúcsát és lett a Szuperkrossz Királya. 21 évesen.

1993 telén Jeremy McGrath felköltözött az amerikai szuperkrossz királykategóriájába. Két domináns 125-ös szezon után joggal tartottak tőle a nagynevű ellenfelek, hiszen a BMX-en edződött srác egy addig ismeretlen motorozási technikával közlekedett a pályán. Persze Stanton, LaRocco, Bradshaw és a többiek nem felejtették el az orra alá dörgölni, hogy ő csak egy újonc. Annyi tehetséges ifjoncot láttak elvérezni ebben a kategóriában az évek során, miért pont ez a srác lenne a kivétel? De McGrath más volt, ezt hamar bebizonyította az öregeknek.

Dungey Suzukival, McGrath Hondával ért fel a csúcsra.

Január 9-én, Orlandóban rajtolt az amerikai szuperkrossz bajnokság 1993-ban. A győzelemért Mike LaRocco, Mike Kiedrowski, Damon Bradshaw, Jeff Stanton és Guy Cooper meccseltek. LaRocco ere teljében nyerte meg az idénynyitót Kiedrowski és Bradshaw előtt. McGrath a tiszteletreméltó negyedik helyen végzett. Egy héttel később egy kisebb technikai malőr ellenére is befért a legjobb ötbe az újonc, a pitben egyre nagyobb figyelmet kapott ez a 21 esztendős kaliforniai srác.

“Elég vicces volt a második királykategóriás versenyem. Valami nem stimmelt a motorommal egész hétvégén, de csak a leintés után jöttünk rá, hogy mi volt a baj. A főszerelőm fordítva tette fel a kormány befogót a motorra, ezért viselkedett olyan furcsán a gép Houstonban.” - emlékszik vissza McGrath a bajnokság második fordulójára. A versenyt egyébként Bradshaw nyerte.

Ilyen előzményekkel érkezett meg Jeremy hazai futamára, Anaheimbe. A helyszínen 55 ezer néző volt kíváncsi az újonc hondásra. Nem sült fel a nagy nyomástól, sőt, történelmet írt. Az a manőver, amivel a regnáló bajnokot, Jeff Stantont előzte meg, máig visszaköszön a rajongók emlékezetében és a szuperkrosszos összefoglalókban.

Vezetési stílusuk nagyon hasonló: nincs felesleges mozdulat, folynak a pályán.

“Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. A testem majd’ szétrobbant az adrenalintól aznap este. Egészen addig az előzésig nem gondoltam, hogy legyőzhetem a nagy Jeff Stantont, noha a téli teszteken rendre gyorsabb voltam nála. A lelátó szinte felrobbant a rajongók ordításától. Nem tudom...ha akkor nem sikerül őt megelőznöm, talán el sem jutok odáig, ahová eljutottam karrierem során.” - mondja McGrath.

MC magára talált, magabiztos lett. A bajnokság következő három fordulóján sem tudták őt senki legyőzni, még az influenza sem. “Nagyon sokszor versenyeztem karrierem során betegen, de valamiért soha nem szerepeltem le. Úgy álltam mindig a dologhoz, hogy a maximumot hozzam ki magamból, a következő hétvégén úgy is jobb lesz. Ez mindig segített.”

“Az, hogy négy versenyt nyertem zsinórban meghozta az önbizalmamat, én voltam a legjobb a mezőnyben, az ellenkezőjéről senki sem tudott meggyőzni. Nem érdekelt a bajnoki cím, csak a versenyek. Mindegyiket meg akartam nyerni, hiszen ezért kezdtem el az egészet.” - így McGrath, 17 évvel később.

Daytona nem igazán fekszik McGrath-nak.

A hetedik fordulón, Atlantában Damon Bradshaw megállította őt. Akkor még senki nem sejthette, de ez volt a 90-es évek egyik legjobb krosszosának utolsó diadala. A következő verseny egyébként még nehezebb volt Jeremy számára. A daytonai viadal soha nem tartozott a kedvencei közé MX-es volta miatt, Mike Kiedrowski meg is lepte őt, de ezüstérmével 13 pontra növelte előnyét Bradshaw-val szemben a pontvadászatban.

McGrath ezután megállíthatatlan lett. A következő négy fordulón (Dallas, Charlotte, Pontiac és Indianapolis) a nézők számára nem túl izgalmas rajt-cél győzelmet aratott. “Én nem unatkoztam az első helyen, annyit mondhatok. Sőt, nagyon is élveztem.” - nyilatkozta akkor a Cycle News-nak a bajnoki cím kapujában álló újonc. A pasadenai fordulón, két versennyel a szezon vége előtt ott állt a bajnoki cím kapujában és nem hibázott. “Már a rajtnál éreztem, hogy meglesz.” Meglett. Egy újabb rajt-cél győzelemmel.

“Bajnoknak lenni leírhatatlan érzés. Az amatőrök között nem én voltam a legjobb, de legbelül tudtam, hogy bármikor képes vagyok legyőzni bárkit. Legyőztem a világot. Sokan kérdezték azóta, hogy mi volt a sikerem titka. Én erre mindig azt válaszolom: alázat és magabiztosság. Még annyi győzelem után sem szálltam el, minden évnek úgy futottam neki, hogy én csak egy bajnokaspiráns vagyok a sok közül. A túlzott magabiztosság előbb-utóbb kivégez. Mindig egy szerény srác voltam, és még harmincon túl is annak a féktelen kissrácnak érzem magam, aki a BMX pályákon voltam.”

Dungey 20 évesen, McGrath 21 évesen lett bajnok.
(Pasadena SX '93: 1. rész, 2. rész)

10 győzelmével McGrath megdöntötte Bradshaw által ’92-ben felállított, egy szezonon belül szerzett legtöbb futamgyőzelem rekordját, első újoncként nyerte meg az amerikai szuperkrossz bajnokság királykategóriáját. Hét bajnoki címmel és 72 futamgyőzelemmel a zsebében vonult vissza a 2003-as szezon rajtjánál a Király - mert őt mindenki csak így hívja az Egyesült Államokban. Vajon a történelem újra megismétli önmagát? Ryan Dungey a legjobb úton halad. A Király nyomdokain.

forrás: RacerX