Misano: spanyol uralom az Adria partján is

Elég nehéz versenyekről beszélni a történtek után. Ilyenkor szinte lehetetlen világbajnoki esélyekről és a szokásos körítésről elmélkedni. De volt ezen a vasárnapon egy MotoGP nagydíj is, amelyet tragikus hír szakított félbe, a szónak nem a pályaműveleti értelmében. A verseny maga Dani Pedrosa megérdemelt és remekül felépített győzelmét hozta, aki magától értetődő természetességgel öntötte gyakorlatba az előre eltervezett és szinte előre bejelentett taktikát. Egyértelműen ő volt a leggyorsabb a pályán, akárcsak szombaton, és ez 25 pontot ért.

A rajt után Stoner még mutatja magát, de szalmaláng-életűnek bizonyul a támadás, jön is menetrendszerűen Lorenzo, aki simán megelőzi, és máris ott tud lenni Pedrosa mögött. Lorenzónak azonban van veszítenivalója, és ennek tudatában tartja ellenőrzése alatt a viadalt - nem megy bele a felesleges csetepatéba, noha ő az egyetlen, aki képes tartani riválisa és honfitársa tempóját.

A többiek mindent elkövetnek a minél jobb eredmény érdekében - a két spanyol egyeduralmát elnézve ez legfeljebb a bronzérmes pozíciót jelentheti. Oda pedig Rossi kerül, aki előre megígérte, dobogón végez Misanóban. A küldetés teljesítve. Dovizioso megint példázza mindazt a jót és mindazt a rosszat, amit felőle mondani szoktak: az edzéseken képtelen felvenni a ritmust, és szenved az egyértelműen nem rá szabott motorral, aztán a versenyen progresszívan fejlődik. Tíz másodpercen belül zárni egy ilyen versenyen alighanem szép eredménynek mondható. Stoner már 18-ra van, Spies és Edwards vagy fél percnyire.

A hátsóbb régiókban Bautista, Barbera és Melandri küzdelmei fokozzák az izgalmakat, de Espargaro és Aoyama is odateszik magukat. Simoncelli kicsúszik és utolsó, a kockás zászlóig pedig el sem jut Capirossi, aki Haydennel akaszt bajuszt, illetve Kallio, aki technikai probléma miatt kénytelen kiállni.

Lorenzo így is biztosan vezeti a világbajnoki összetettet, 271 pontja van, az egyetlen ellenfele, a mai győztes Pedrosa 208-on áll jelenleg. Dovi harmadik 139 egységgel, majd Rossi és Stoner (130-130) és Spies (120).

Moto2

Lehet, hogy lábadozik, lehet, hogy be van gyógyszerezve, de hogy motorozni nagyon tud, az biztos. Még így is. Toni Elias bombaformában teszi a dolgát - ezúttal Misanóban lépi le a Moto2 mezőnyét ellentmondást nem tűrően. Mindezt - az előzmények fényében mondhatjuk - meglehetősen törékeny állapotban. De hát Toni nem az a nyafogós fajta, a maga tempójában hozza le a Rimini riviéra versenyét és fogja meg fél kézzel a világbajnoki serleget.

A negyvenfős vonat nekiindul, Iannonéval az élen, Cluzellel és Reddinggel a nyomában. Mint hamar kiderül, Talmácsi olasz csapattársa kiugrott a rajtnál, így boxutcán áthajtásos büntetéssel sújtja a versenybíróság. Ezzel nagyjából meg is pecsételődik a sorsa. Gáborunk két helyet jön előre az indulásnál, aztán még egyet, mikor később Pasini kibukik előle.

Nagy a rendezkedés a pálya minden részén: a tizedik hely környékéről fúriaként jön föl Alex De Angelis, akinek egyértelműen megvan az esélye, hogy a dobogó-közeli helyekre zárkózzon. Meg is kezdi a csatát Tomizawa és Redding lehagyásárt, de a 12. körben a japán egy kigyorsításnál felbukik, szerencsétlenül épp a pálya közepére esik, De Angelis és Simon pedig nem tudják elkerülni az ütközést vele illetve a motorjával. Csúnya baleset, ami újfent rámutat a rengeteget mantrázott tényre: sokan vannak a pályán egyszerre a Moto2-esek...

A hazaiak kedvence és Redding úgy-ahogy megússzák, Tomizawán azonban látszik, hogy ennek a fele sem tréfa. Őt azonnal a cesenai kórházba szállítják, ahol kevéssel azután életét veszíti.

Elias folyamatosan növeli a távolságot üldözőivel szemben, simán nyer, Corsi vágyik a dobogóra, de elfogynak a gumijai, és engednie kell Simonnak és Lüthinek. Talma a hetedik helyen fejezi be a drámai végkifejletet hozó misanói nagydíjat.

125

Végre egy igazán szép versenyt futottak a nyolcadliteresek azzal a kiélezettséggel, harci szellemmel és változatossággal, ami az ún. kadett-kategória régi fényét idézte. A tét pedig nem kicsi: a világbajnokság.

Marquez nagyon határozottan indul, Terol és Espargaro azonban nem akarják hagyni a szökést, hamar megkezdődik a csata. Misano pedig ideális helyszín az ilyesmihez, a spanyol fiúk pedig szépen el is szórakoztatják egymást meg a nagyérdeműt az Aprilia RSÁ-kkal. Nem sokáig vezetik ezeket a motorokat, Marqueznek már konkrétan megvan a Sutere a következő szezonra, és a többieket sem kell félteni. A jelen azonban még ez: Espargaro idővel kiszáll a küzdelemből, és hamarosan lecsúszik Smith, Cortese és Vazquez körébe.

A fináléban Marquez erőből győz, Terol 2,1 másodperccel második, Vazquez 5,6-tal harmadik. A pole-ból indult Smith-nek tehát nem sikerült megtörnie a spanyol hegemóniát, negyedik lett az angol fiú. Az összetettben nem dőlt el semmi, Marquez 197 ponttal vezet, Terol 188-cal második, Espargaro 177-tel követi őket a harmadik helyen.