Laguna Seca: Jorge, Jorge és megint Jorge

Fél tucat alkalommal ugorhatott magasat a dobogó legfelső fokáról a jó Jorge az idén, meg lett a hatodik első helyért járó 2010-es serleg is a fiatal yamahás számára a kilencből. Ráadásul kedvesebb is ez a többinél, hiszen itt, a kaliforniai katlanban ez az első, ki is lett tűzve Lorenzo Földjének zászlaja a Dugóhúzó tetejére. Laguna Seca-i győzelemmel 72 pontra növelte bajnoki pontelőnyét a spanyol.

Látványos akciók, izgalmas csaták nélkül zajlott le a Red Bull U.S. Grand Prix, hozva a papírformát. A dobogót a szokásos arcok foglalták el, mögöttük az életben maradásért versenyzett Dovizioso, akit a helyi kontingens kergetett be a célba Hayden, Spies és Edwards személyében, így sorrendben.

A rajtot, mint általában, a kis Dani Pedrosa veszi be a negyedik kockából, Hondája a szokásos módon repíti az élre pöttöm testét, amit az elsőtől a 12. körig tartani is tud. Mögötte nehezebben rendeződnek az erőviszonyok: az első körökben még Spies is ott pofátlankodik az elejében, pedig rendre azt nyilatkozta a Könyök Kölök, hogy a rajt utáni körökben egyszerűen nem érzi a még be nem melegedett Bridgestone-ok csúszáshatárát – ezzel szemben fej-fej mellett fordul az első kanyarban Stonerrel, ráadásul külső íven.

Spies visszaesésével, amit ő maga a „nem tudtam elég hamar felvenni a tempót” lemezzel magyaráz, az élen hamar kialakul a Pedrosa, Lorenzo, Stoner trió, egymástól nagyon nem zavartatva el is lógnak valamelyest az üldöző Dovi, Rossi, Hayden és Spies elöl, a nyolcadik helyért ekkor még Marco (Melandri), Marco (Simoncelli) és Colin csatáznak.

Lorenzo egy másodpercen belülre, sőt, lassan félre közelítené meg az élen látszólag saját világában a győzelem felé motorozó Pedrosát (ő az, aki ezt, azaz az első helyen motorozást talán a legjobban szereti a mezőnyben), amikor is Dani egy túlforszírozott féktávval, majd az ebből fakadó alacsonyoldali eséssel feladja a futamot – Alberto Puig láthatóan alig bírja visszafogni magát, hogy dühét ne a Repsol Honda boxfelépítményén vezesse le, amint éppen világbajnoki esélyüket látja a porfelhőben szerteoszlani.

Az él innentől konstanssá változik, Lorenzo húsz körön át figyeli tábláját, kontrollálja előnyét a második helyen haladó, még Jorgénél is magányosabb Stonerrel szemben. Így, néhány másodperces eltolással vonatoznak be egymás mögött a célig. A harmadik helyen Andrea Dovizioso jól érzi magát kezdetben, előnye tetemes, de mögötte a Rossi nevű, lemaradásából folyamatosan tizedeket lecsippentő tanítómester hozza magával a két amerikait, Haydent és Spies-t – a végére mindannyian beérik az olasz hondást, majd Rossi, aki Andrea háta mögött minden pályára tett mozdulatot programként tanult már be eddigre, le is nyeli honfitársát és megszerzi a dobogót, amit innentől kezdve el nem ereszt.

Hayden és Spies „szeretkeznek” egymással Rossi, majd Dovi mögött, de dűlőre nem jutnak, bár ez nem biztos, hogy Hayden igyekezete, sokkal inkább Spies apró hibázásainak „érdeme.” Mögöttük, talán várhatóan, kihullik SuperSic , Edwards pedig beteszi magát a másik gresinis Marco elé: Melandri így lesz nyolcadik. A Suzuki csapat ezúttal is látványosan leszerepel: a fiatal spanyol, Bautista esik, tapasztalt csapattársát, a jó öreg Lorist pedig egyetlen ezredmásodperccel a privát ducatis Kallio mögött, a tízedik helyen intik le. Náluk csak a DePuniet helyett beugró státuszban, valós tét nélkül motorozó Roger Lee Hayden és a szintén kisegítő szerepet vállaló Alex De Angelis lassabb a hétvégén, az összes célba érő száma így 12 fő.

„Nagyon boldog vagyok, hogy Laguna Secában nyerni tudtam, egy álmom vált ezzel valóra!” – kommentálta a versenyt a viktor, alias Lorenzo. „Végig a határon motoroztam ma, nehéz volt Dani mögött maradnom. A versenyen mindig jó formáját hozza, de tudtam, hogy ha mögötte tudok maradni, talán hibára kényszeríthetem. Igazán sajnálom, hogy végül elesett, de onnan már könnyű dolgom volt, hiszen tetemes előnyöm volt Casey-vel szemben. Vezetem a bajnokságot, de a szezon fele még hátra van, nem lazíthatunk, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy ekkora előny birtokában veszíti el valaki a világbajnoki címet.”

Stoner már kevésbé élvezte a motorozást, bár látszólag minden rendben volt, de néhány „elejét elvesztős” élmény után inkább megbarátkozott a második helyezéssel, ami egyben idei legjobb eredménye is: „A verseny elején megpróbáltam megfogni Danit és átvenni a vezetést, de a próba során majdnem kiment alólam a motor eleje.” – elemezte teljesítményét a 2007-es világbajnok – „Pár kör múlva, amikor megint lőtávolon belülre kerültem, ismét majdnem eldobtam az elejénél fogva, ki is szélesítettem az ívet emiatt. Ekkor döntöttem úgy, inkább megmaradok a helyemen, és próbálok a lehető legkevesebb időt elveszíteni az elsők mögött. Igazán kár, hogy néhány kanyarban nem működött a motorom eleje, mert máshol tökéletes volt.”

„A rajt utáni pillanatokban úgy éreztem, igazán kemény csatára számíthatok.” – mesélte Rossi a versenyt követően. „Fájdalmaim voltak, ráadásul a dobogó is egy messzi álomnak tűnt még ekkor, de aztán megláttam a porban Pedrosát, ahonnan már csak Doviziosót kellett megpróbálnom elkapni, hogy dobogóra állhassak. Olyan keményen mentem, ahogy csak bírtam, utol is értem, majd meg is tudtam előzni, ami hihetetlen érzés volt. Sérüléseimmel ez egy kiváló eredmény, nagyon jó érzés volt újra a dobogón állni, főleg a temérdek amerikai szurkoló előtt, ugyanakkor hálás vagyok, hogy Brno előtt lesz némi időm rendbe hozni a testem.”