Túlélőverseny volt Bitti számára az Ulster GP

Rögtön az elején leszögezzük, hogy aki utcai motorversenyen indul az nem normális. Vagy nincs félelemérzete, vagy megunta az életét. Szerencsére van egy fiú ebben az országban, aki bár nem tartozik egyik fent említett kategóriába sem, és nagyon is fél a kaszástól a póznák mellett száguldozva, mégis rajthoz áll ezeken az őrült versenyeket, hogy dicsőséget szerezzen a magyar zászlónak.

Bitter Sándor második nagy megmérettetése volt az Ulster GP ebben az évben a NorthWest 200 után. A TT idén egy nem várt sérülés miatt sajnos kimaradt, így ezeken a viadalokon kellett villognia a magyar csillagnak. Az Ulster GP az egyik legveszélyesebb utcai motorverseny a világon, mivel ez a leggyorsabb, ráadásul a mezőnyt egyszerre lövik el a startnál. Sanyinak sajnos nem várt eredménnyel végződött élete első Ulster GP-je, az ő tollából olvashatjátok az alábbi beszámolót:

Szűk a pálya, közel a póznák

Felemás érzelmekkel érkeztem meg a világ legzorkóbb utcai versenyéről, ahol segítőtársam Rosival Ágoston volt, és az angol Speedfreak Ice Valley Racing csapatban versenyeztem. Őszintén megvallva én még utcai versenyen ennyire nem féltem, mint ezen a derbin, pedig megjártam már a Macau GP-t, a NorthWest200-at és a TT-t is. Veszélyessége abból adódik, hogy irgalmatlan sok az oszlop, a házfal és a fa az út szélén. Ehhez pedig még az is hozzájön, hogy egyszerre rajtolunk, viszont az út baromi keskeny.

Maga a rendezvény öt különböző versenyből áll, már ami minket, magyarokat érint. A Dundrod 150 Challenge, Dundrod 150 Superbike, és az Ulstert GP 2 Stock és Superbike futamán mérettem meg magam. A Challengen 5. legjobb újoncként összesítésben 14. lettem, ám amire igazán büszke vagyok, hogy Dundrod Superbike versenyen a 3. legjobb újonc lettem, mellyel zöld utat kaptam a Macau GP-re. Ezen a superbike futamon egyébként egy 2008-as stock motorral mentem,  nem hozzám való futóművel és váltóelektronika nélkül. Mindezek ellenére a motorból sokkal többet ki lehetett volna hozni, hogy ha a rajtjaim jók és nem vagyok olyan bátortalan és határozatlan, mint amilyen akkor, a verseny napján voltam.

Az Ulster GP emléke

A Dundrod versenyeket követő nap Ágostonnal megtettünk autóval legalább még 20 kört, ahol kielemeztem a hibáimat. Ezek főleg a gyors részeken voltak szembetűnőek, mert ahol teli gázt kellett volna húzni, én mindig belespóroltam egy kicsit, vagy éppen nagyon. A newcomer (magyarul újonc) sikerrel kissé megelégedve ugyanakkor magamat felvértezve vártam a soron következő három UGP versenyt. Reggel éreztem, hogy előjött a régi vérem, szerintem már a felvezető körben gyorsabb voltam, mint a Dundrod versenyeken. A stock futam első körében egy közepesen rossz rajt után úgy érzem megbolondultam és túlvállaltam magam. Sikerültek a kifékezéseim, minden kritikus gyors részt üvöltő motorral, csontgázon teljesítettem, ahogyan azt előzetesen a fejembe vettem.

Aztán a pálya közepénél tartva, az egyetlen viszonylag biztonságos helyen túl nagy tempóval érkezve próbáltam meg kifékezni az előttem halaldó két versenyzőt, akik egymással is csatában voltak. Hatodik teliről harmadikra vettem a féktávot, ami nem jött össze. Az előttem haladó két versenyző lekeresztezte egymást, így máshol nem maradt helyem, meg kellett kezdenem a fordulót. Éreztem, hogy sok, ezért felállítottam a motort és fejjel előre odacsaptam magam a füves partoldalon, lebontottam három sor szalmabálát, ráadásul a motorom is hátba vágott. Megúsztam a dolgot egy rohadt kellemetlen lapocka és borda sérüléssel. Boldog vagyok hogy élek és versenyezhetek tovább. Az onboard felvételemet kielemezve azt gondolom, ennek az esésnek itt, ezen ahelyen kellett megtörténnie, mert ha folytatom a felelőtlen száguldozást, akkor tutira egy rosszabb helyen hibáztam volna és most nem tudok beszámolni semmiről.

Hutchinson folytatta diadalmenetét

Ami pedig a világsztárokat illeti: Ian Hutchinson, az idei TT-n 100%-osan teljesítő angol motoros nyerte a Superbike kategória első futamát, egy tizeddel csupán Bruce Anstey előtt. A TT-n hatalmasat bukó Guy Martin negyedik helyen végzett. A második Superbike versenyen aztán visszavágott Anstey, egy szenzációs körrekorddal (215,6 km/h-ás átlaggal) nyerte a versenyt, 0.072-vel Hutchinson előtt.

Hutchinsonnak összejött egy győzelem a Supersport géposztályban is, így a TT után, megint ő lett a legeredményesebb versenyző. A 600-asok második versenyét Keith Amor nyerte, a 250-esek viadalát pedig egy sokat látott harcos, Ian Lougher, akinek ez volt a 15. sikere ezen az őrülten gyors utcai viadalon.