Versenyző mondja: Matusik Andrea

Szöveg: Matusik Andrea Fotók: Gémesi Balázs

Rögtön az első időmérőn 8,37 mp-et sikerült mennem, ami számomra a második kvalifikációs helyet jelentette, ezzel 0,51 mp-re közelítettem meg az első helyet. Az elődöntőben Varga Sándor Csaba ellen mentem, akinek leállt a motorja a burn-outot követően, ez pedig kizárással jár, emiatt egyedül mentem végig. A középdöntőben az én ágamon nem volt ellenfél, így gumimelegítés után zöld lámpára indulással már a döntőben is tudhattam magam. Eközben a másik ágon Davide Ricci vívta ki magának a döntő lehetőségének édes ízét.

A döntő mindenki szerint izgalmasnak ígérkezett, hiszen Davide már nagyon rutinos versenyző, én viszont elszánt vagyok. A rajtot követően már nem láttam magam mellett az olaszt, és mikor áthaladtam a célvonalon, tudtam, hogy jó időt futottam. Sikerült megdöntenem addigi rekordomat, és 8,28 mp alatt teljesítettem a negyedmérföldes távot. Leírhatatlanul boldog voltam. Mindenki tombolva tapsolt a lelátókon, gratuláltak és fülig ért a szájuk, akárcsak az enyém. Mikor leszálltam a motorról nagyon sokan odajöttek hozzám, hogy ez nem volt semmi, amit csináltam, és csak így tovább, fényképezkedtek, autogramokat kértek. Fantasztikus érzés volt, amit úgy gondolom, hogy meg is érdemeltem, hiszen én lettem a bajnok.

A következő napon rendezték meg a végsebességméréssel egybekötve az Alpok-Adria bemutatófutamát. Ezen a versenyen már csak négyen kvalifikáltuk magunkat – az előtte lévő naphoz képest egyel kevesebben – de hát a technikai sport már csak ilyen. Davide Ricci nagyot ment, így 7,92 mp-cel az első helyen zárta az időmérőt, nekem viszont ismét sikerült lefaragnom addigi legjobb időmből, vagyis 8,15 mp-es idővel ismételten a második helyen vártam a döntőket. Ez a két egymást követő versenynap bebizonyította, hogy csak a stabil motor és stabil kéz páros jelenthette ismételten a dobogó legfelső fokát, hiszem idén már ez volt a negyedik győzelmem.

Két versenynap, két arany érem és összesítettben megnyertem a Cepsa Kupasorozatot. Nagyon boldog és büszke voltam (vagyok), hogy nekem ez, ilyen fiatalon és ilyen körülmények között megadatott. Nagyon nagy köszönettel tartozom a szponzoromnak a KO-CSI Kft.-nek, aki látott bennem fantáziát, és hozzásegített a motor megvételéhez. A csapatomnak pedig a kitartást és a maximális hozzáértést köszönöm, amivel már több éve bizonyítják, hogy ahol szerelnek, az a legfelsőbb fokot jelenti. Édesapámnak pedig mindent köszönök.

Jövőre célom stabilan 7 mp-es időket menni, és tudom, hogy sikerülni is fog, mivel akarom, küzdök, és folyamatosan fejlődöm. 2011-ben találkozunk!