Dragos látogatás a rénszarvasok földjén

Szöveg és képek: Tóth Zoltán Totti

Június és július fordulóján a Dragbike Európa Bajnokság 3. fordulója Finnország Alastaro elnevezésű pályáján került megrendezésre. Amikor a nevezésemet leadtam, még nem mélyültem bele abba, hogyan is lehet ide eljutni. Próbálok rövid lenni, ezért csak annyit írok, hogy szárazföldön 3500 km oda-vissza, amihez odafelé egy 22-, vissza pedig egy 33 órás hajóút jön még hozzá!

Ráadásul a vasárnap véget ért verseny után csak kedd este indult a hajó Rostock kikötőjébe. Most, amikor ezt a beszámolót írom, szerda éjjel van és még mindig a hajón vagyunk. Ez egy tizenkét emeletes szerkezet – nem értem, hogy mitől tud így hánykolódni ez a nagy lavór!

A maroknyi magyar csapat mögött büszkén lobog a nemzet - és persze a főtámogató - zászlaja a finn drag-katlan paddockjában.

A borsos utazási költségek csökkentése végett szűkebb alakulattal vágtunk neki az útnak. Természetesen jött a Sovereign Kristálycukor, főszponzorom képviselője Jenő „Sugar Dady” barátom és Kasziba Pisti főszerelő. Ő fogja a régi motoromat, a Falcont is lábra állítani és állítja, hogy olyan gyors lesz, mint még soha, kint csatlakozott hozzánk Brian Dániából. A mostani gépnek ő a felelőse.

Amikor Brian megérkezet, mi már javában ünnepeltük az újra látás örömét Ulf Ögge csapatával. Kicsit több volt a soknál, amit sikerült „beünnepelnünk”, ezért inkább nem kockáztattam, kihagytam a reggeli első kvalit. A második viszont nem azt hozta, amire vártam már Santa Pod óta!

A népes európai Prostock mezőny veleje. Tottiék ezúttal nem jutottak be a legjobb nyolc közé.

Durván indult el a gép, túl is forgott a hátulja, azután erősen balra dobta magát, de sikerült teli gázon visszahúznom. Ezt a korrigálásomat még Rickard Gustaffson is megdicsérte, pedig ő egy „nemnormális”, mellesleg európarekorder és top fuel európa bajnok. Az időm 7,81 másodperc lett - nem jó - ráadásul a végsebességem is harminc kilométerrel kevesebb volt a többiekénél!

Ellenőriztük a motort, két problémát találtunk, melyeket ki is javítottunk, de a második menésem csak egy századdal lett jobb, a tempóm pedig továbbra sem volt kettőhetven feletti. Brian nagyon próbálta megfejteni a dolgot, arra jutott, hogy a vezérművek nem jók ezekhez a kis hengerekhez. Részemről csak annyit tudok, hogy ez így jelenleg nem jó, hiszen tényleg kicsavartam a gépből, amit lehetett.

Sajnos éles bevetésen kellett rájönniük Tottiéknak: a Santa Pod óta használt "kisebb" hengerekhez nem ideális a vezérlés.

Felemeltettem a rajtfordulatot már-már a határra, szinte tiltásig forgattam minden sebességben és egy százalékot sem engedtem vissza a gázon soha, sőt kétszáz felett hátra ültem az idomon, hogy a légellenállásom is a lehető legkisebb legyen, de így is maximum egy-két századon belül volt a változás. Közben mindenki futotta a jobbnál jobb időket.

Az első nyolcba jutáshoz 7,4 alatti időre lett volna szükségem: ennyire kemény a Prostock mezőny, még a magyar rekord is kevés lett volna az elődöntőbe jutáshoz! A vasárnap ezért részünkről a döntők nézésével telt, amik nagyon meccsesek voltak: a Prostockban mindössze öt ezredmásodperc döntött ez elsőségről!

Ungarische zászló az EB-n. Akárhogy is, de szívmelengető látvány.

A csapattal sokat beszélgettünk a jövőről: ki tudja, lehet, hogy megint okozunk majd egy kis meglepetést, hiszen az Európa Bajnokság összesítettjében a hetedik helyen állok jelenleg a több mint harminc nevező közül (eddig huszonhárman szereztek pontot) ezért már minden versenyen ott lengedezik a magyar zászló is a többi tizennégy nemzet lobogója mellett!

Ez a Finn út is bizonyította, hogy a magyarok kitartása és ötletei mindenhol kivívják az elismerést, plusz egy nagyon kedves új magyar barátot is szereztünk Szabolcs személyében, aki a verseny hivatalos orvosaként volt jelen, nagyon boldog volt, hogy találkozott velünk. Szabolcs már huszonkilenc éve él kint, sokat megtudtunk tőle a finn életről, ami irigylésre méltóan nyugodt és mégis érdekes. Újra egy nagyszerű verseny résztvevői lehettünk és sok tapasztalattal gazdagabban hajózunk most hazafelé.

Számomra a legfontosabb, hogy számos vezetői hibát sikerült leküzdenem és menet közben már nagyon sok mindenre tudok figyelni. Most már csak némi power hiányzik hogy még gyorsabb lehessek! Július végén újabb EB-futam, ezúttal Svédországban. Addig én pihenek, és köszönöm főszponzoromnak, a Sovereignnek, és a többi támogatómnak ezt a lehetőséget! Ti pedig drukkoljatok!