Kawasaki ER-4n és ER-4f Japánból

Mi történik, ha az ember fog egy Er-6n-t, és a lökettérfogatból lenyes kettőszáz köbcentit? A városi illetve városkörnyéki motorozásban vélhetően egy még mókásabb gépezetet kapunk az eredetinél, ami közepes vagy hosszabb távokon annyira már talán nem állja meg a helyét, napi használatban viszont még hatékonyabb, gazdaságosabb, ecetera.

A "négyes kódjelű" ER-modellek természetesen kimondottan a japán belpiacnak készülnek, amúgy vélhetően majdnem minden porcikájukban megegyeznek a nálunk is sikeres "mókamotorral". Persze a dolog nem véletlen, a Felkelő Nap országában éppen ez a 0,4 liter az a hengerűrtartalom, amely fölött már motoros "szuperjogosítványra" van szükség, ami minden bizonnyal helyet érdemel a világ legnehezebben megszerezhető vezetői engedélyeinek képzeletbeli dobogóján.

Nincs is ezzel semmi baj, Japán társadalmi és földrajzi jellemvonásait ismerve valahol logikus, hogy igyekeznek csírájában elfojtani a föld-levegő rakéták elterjedését a közutakon, meg hogy a kisebb kategóriás közlekedési eszközök piacának virágoztatásában érdekeltek. Pont, mint ezek a négyszázas Kawasakik.

Az ötlet tehát remek, ugyanakkor - noha biztosan mifelénk is kiváló kezdőmotor válna belőle - nem valószínű, hogy valaha is behajóznak Európába az ER-4-esek, hiszen nem lenne nagyon piacuk - bár a műszaki adatokat még nem ismerjük, borítékolható, hogy a kurrens hatszázasok mellé nem tudnának felnőni. Vagy mégis...? Kéne?