Szakállas japánok
A Beard – Egy Szakáll. Talán éppen azon áldott kezű motorépítő mesterek arcszőrzete miatt lett ez a hirosimai Koi Tsuka Iti motorcentrum neve, aki, vagy akik ezeket a végül is bot egyszerűségű, de éppen fillérességük miatt zseniális vasakat hozzák a világra, átlag 300 köbcenti köré.
Amit a lenti motorkerékpár stílus tekintetében képvisel a custom világán belül, ahhoz valamiért a japánok értenek a legjobban, csak nekik megy zsigerből az a fajta építgetés, ami modernnek (a szó teutuli értelmében) szerencsére korántsem mondható, és olyan gépeket szül, melyek nem elég, hogy általában relatíve kényelmesek, de roppant költséghatékonyak is. Városi customok, mondhatjuk.
Már az alap motor is általában jó olcsó, vagyis nem kell drágának lennie, az A Beard garázs a Suzuki, Yamaha és Honda kisköbcentis egyhengereseit favorizálja, általában 250-es SR-ek, CB-k esnek áldozatul az átépítésnek. Az itt bemutatott szett is – gondoltátok volna? – egy „soha nem kapsz rá olcsó hátsó gumit” típusú futármotorból, vagy ismertebb nevén egy Suzuki Van Vanból alakult át ezzé a nagyon rokkendrollos kis pöcsköszörűvé.
A Van Van acél bölcsővázát szétvágták, a hátulját egy hajlított, nagy átmérőjű csővel és néhány acélrúddal pedig úgy alakították át, hogy a gyári központi rugóstagot elhagyhassák. Akinek a blokk mellé hozott sárgarugós telókról a Yamaha MT-03 ugrik be, az nem jár rossz helyen, de annak csak az egyik oldalon volt egy darab, az A Beard Van Vanjának kettő van, kétoldalt. Nagyon állat.
De van még mit észrevenni, például magát a tankot, ami egy H-D Spori tank utánzatának tűnik, (a japán építéseken vissza-vissza térő motívumok a kis Harley gyári formái) de annál azért csinosabb, és ami a japánmintás festést leszámítva a legjobb benne, az a tetejébe süllyesztett egy szem sebességmérő műszer. Ezek azok az apró megoldások, melyek egyaránt teszik különlegessé és egyszerre a mindennapokban is használhatóvá a Szakáll Van Vant.
Az első villa gyári – kivéve laposabb villaszög és fekete festék; a lengőkar gyári – kivéve a rugóstagok támasztó háromszögei, a kerekek gyáriak, kivéve, hogy előre is egy hátsót tettek, plusz a Van Van terepszerű abroncsait is lecserélték utcaiakra. Lámpái vannak, ülése van (sajnálhatjuk, hogy nincs róla közelebbi fotó, mert érdekes lenne), az üléspozíció sem tűnik extrémnek, egyszóval kedves Jézuska, városi szaladgálósnak egy ilyet kérünk, ha szabad!
Egy olcsó alapból minimális pénzbefektetéssel, de annál több munkaórával és tehetséggel valahogy így kell egy a mindennapokra is jó, ugyanakkor rettentő stílusos japán motorkerékpárt szerkeszteni. Évek óta műveli az A Beard ezt a stílust, nézzétek meg a többi vasukat is, van jó sok érdekes szerzet a japánok portfoliójában. Hát nem hihetetlen és abszurd, hogy ugyanaz a nép, aki a boszozoku stílust is kitalálta, ilyen különleges de használható, és nagyon is imádni való kis customok létrejöttéért is felelős?
