Suzuki GSR750: külcsín kontra belbecs
Ez a GSR már nem az a GSR. Ez nem egy felhúzott hatszázas verzió, hanem a modellcsalád újraértelmezése, vagy a mai világban mondjuk így: válságtűrősítése. Adjunk többet, csillogjon-villogjon, és még legyen erősebb is, de az előállítási költsége nem haladhatja meg a (hamarosan valószínűleg leköszönő) GSR600-asét, sőt, kevesebből kell kihozni.
Az új, 2011-es 750-es váza ezért lett acélból, lengőkarja pedig olyan amilyen, őszintén siratjuk a hatszázas gyönyörű öntvényeit, még jó, hogy egyelőre kapni azt is. A 750-es ugyanakkor acélvázasságát öregedő hollywoodi színésznőket megszégyenítő módon képes titkolni például az ülése alól lelógó, minél láthatatlanabbnak szánt fekete borítással, meg olyan formai trükkökkel (nagy részük műanyagból), melyeken érdemes tekintetet legeltetni akár hosszabb időn át is, mint a tankmeghosszabbításnak induló, majd színt váltó és hűtőtakaróvá alakuló oldalidom.
A hátulja is kifejezetten pofás. A felül fényezett, alul a manapság minden gyártó motorján terjedő „kezeletlen” matt idom egy meglepően sportos fart rajzol kitüremkedéseivel és éleivel, a 2005/6-os GSX-R1000 LED-es hátsó lámpái jól illenek ebbe a képbe, a fejidom pedig már egyenesen a transformersesség maga, sokkal szebb és kifejezőbb, mint a 600-as GSR eleje, főleg élőben. A műszerfal is szép és még okos is, üzemanyagot és vízhőfokot is mér, meg sebességi fokozatot jelez ki, amiket jó elnézegetni – ezekben mind nyerő hétötvenes GSR-nek lenni.
Sőt, blokkban is nyerő: annak ellenére, hogy hivatalos teljesítmény és nyomaték adatok még nem állnak rendelkezésre, az előző (vagy azelőtti? (A GSR anyaga nem árulta el)) 749 köbcentis GSX-R motor még módosított szívó/kipufogó portokkal, vezérműtengely bütyökprofilokkal és átprogramozott SDTV-s befecskendezővel is biztos, hogy jó lesz, még ha nem is sokkal erősebb, mint a 98 lovas hatszázas, de nyomatékosabb, alacsony fordulatokon élhetőbb – piros tartomány 11.250-től.
Ami viszont szúrja a technika iránt érdeklődő szemet, az a váz – bár ha nem mondják, a képek alapján hinni lehetne róla, hogy alu – a lengőkar, meg talán az első úszóágyazású Tokico féknyergek, de ez inkább a konkurencia, például az új Kawa Z750R felszereltségét jellemzi, mint a GSR750-nel átélhető motorozási élményt, ez is biztos.
Hiszen ha egy Gladius-szal olyan jó motorozni, amilyen, akkor a GSR750 sem lesz egy rossz motor csak azért, mert nem alumínium a váz, és csúnya a fék meg a lengőkar. A négyhengeres blokk és a Suzuki mérnőkeinek a tudása a garnacia erre, ha pedig az ára tükrözni fogja az igazából lényegtelen, de már sajnos a hatszázashoz képest is spórolósnak tűnő megoldásokat, akkor, ahogy a Suzukik általában, ár/élmény faktorban nyerő lesz.
A fékrendszert egyébként ABS-szel is kérhetjük majd, erőteljesen javasoljuk, hogy kérjétek is, aki pedig személyre szeretné szabni GSR-ét, az válogathat majd naphosszat a gyári kiegészítők közül, a szokásosnál is kiterjedtebb választékot várunk az új GSR750-hez a mindenféle csecsebecsékből.
