Minden nap versenynap: Diablo Rosso Corsa

„A Diablo Rosso Corsa azoknak a verseny-szellemű és megszállott motorosoknak készült, akik a hegyi szerpentineken és a versenypályán is feszegetik a csúszáshatárt, azoknak, akik képesek a pálya és utcai használat között finom átmenettel különbséget tenni, és akik az elérhető legmagasabb szintű teljesítmény után vágyakoznak.” – imigyen szól a Corsa reklámszövege, ennél jobban még mi sem foglalhattuk volna össze a lényegét. Merthogy ez esetben, úgy hisszük, igaz a PR-szöveg.

A hivatalos nemzetközi leleplezés után már szóltunk néhány keresetlen szót a Diablo Rosso Corsáról, amúgy bemutató jelleggel, hogy tudjatok róla, hogy lett, hogy van. Most azonban már saját kézből is meggyőződhettünk arról, hogy a fenti leírás valóban a realitásról, avagy mégis csak a reklámozók agyszüleményeiről szól-e. Előbbit véljük igaznak. A szerkesztőség sajátbejáratú szabadságmadarára, név szerint Cormoranra (Triumph Speed Triple ’09) jutott a vizsgabiztos szerep, az ő kerekeire kapott jegyet az új Pirelli. Hogy milyen érzésekkel találkoztunk, arról mindjárt, de előbb ismételjünk egy kicsit.

A Diablo Rosso Corsa a Diablo Corsa III utódja, és igazából ugyanarra a feladatra készült: a gyors, sportos utcai motorozásra, néhány (akár jó sok) versenypálya etappal fűszerezve, de persze az elődnél már többet tud, a Pirelli szerint jóval többet. Igazi minőségugrás, állítólag. Az első abroncs úgymond hagyományos összetételű, de a hátsó már nem, az három részből áll: a középsőből és a két szélső futófelületből. Hogy egyenesen ne kopjon, viszont kanyarban tapadjon.

EPT, avagy Enhanced Patch Technology, ami talán fejlesztett érintkezési felületként a legszebb magyarul – ez lenne a Corsában az a másik plusz, ami, hogy mást ne említsünk, a Pirelli szerint 10 (!) lóerővel több teljesítményt enged átvinni az aszfaltra a kigyorsítások alkalmával. A gyár az asseni pályán végzett mérései alapján azt kommunikálja, hogy az összes mérvadó hipersport abronccsal összehasonlítva (a teszten a Pirelli Diablo Corsa III, a Diablo Rosso, a Dunlop Qualifier RR, a Michelin Power Pure, a Bridgestone BT-016 és a Metzeller Sportec M5 vett még részt) az új Diablo Rosso Corsa a legbiztonságosabb akkor, amikor a legtöbb erő szabadul át motorról aszfaltra, azaz a kanyarokból kifelé.

Az EPT igazából a gumi belső szerkezetét jellemzi, ami olyan, mint – vagy legalábbis nagyon hasonlít – a Superbike világbajnokságban használt Pirelli slickek felépítésére, „eredményeképpen minden dőlésszögnél optimális tapadási felület áll rendelkezésre, minden körülmények között ideális az erőátadás.” – mondja a Pirelli. Hogy az a tíz plusz leadható lóerő hogyan oszlik el a dőlésszög függvényében, azt az ezen a linken megnyíló kis animáción láthatjátok. A jobb kigyorsítás pedig – mondanunk sem kell – gyorsabb végsebességet és lassabb köridőt jelent… a pályán, utcán pedig egy magasabb szintű biztonságot, megnyugtató tartalékokat.

A Pirellin kívül természetesen más is végzett már összehasonlítást a jelenlegi csúcs sportabroncsok között, a német PS motoros magazin 2010/6-os kiadásában szereplő, de a Motorrad magazinban is leközölt gumiteszten a Pirelli valóban előkelő helyen végzett, a végértékelésben pedig a következőket írták róla: „A száraz aszfalt a Rosso Corsa igazi otthona; stabil és pontos, akár egy versenyabroncs; minden kanyarban és minden dőlésszögnél kifogástalanul viselkedik, első osztályú tapadás és visszajelzés jellemzi; szüksége van némi melegítésre, de utána…”

Ami érdekes, ugyanis a melegedéssel nekünk és a Cormoránnak eddig nem volt problémánk, igaz, utcai használat közben ezen kérdéskör nem tapasztalható ki olyan szinten, mint amikor elindulás után azonnal egy versenypálya első kanyarjában találjuk magunkat. A többivel azonban egyet tudunk érteni. Jelenleg 7500 kilométer van a guminkban, leginkább dél felé vezető utakon, Horvátország, Montenegró, ilyen helyeken fordultunk meg az új Pirellivel: azaz odáig egyenesen is, majd odaérve kanyarban is jó sokat használtuk. Ez alatt a röpke 7,5k alatt kopott a gumi természetesen, de a „háromzónás” technológiának köszönhetően (így hívja a Pirelli a középen kemény, szélén slick szerűen puha tapadó felületet) még mindig használjuk, talán már ki fog tartani a szezon végéig.

Cormoránunk nincs kímélve, a megtett kilométerek számát és minőségét tekintve is adva vagyon néki az a bizonyos ív – nem kíméljük, na. Ilyen motorozás mellett egy átlagos gumi, vagy ami azt illeti, a Pirelli előtt fent lévő abroncsok mind-mind átlagosan 6000 kilométert bírtak alattunk – a Pirelli Diablo Rosso Corsa pedig még 7500 km-nél is majdnem 40%-on áll középen, a széle talán már egy kicsit jobban megkopott, de tapadáscsökkenést még nem éreztünk.

A profilja meglehetősen magas, élénkített is valamelyest a bekormányzáson, de szerencsére nem olyan szinten és agresszivitással, mint egyes utcára már tényleg túl hegyesnek is nevezhető konkurensek, amelyektől az egyenesfutás szinte-, de a bekormányzás (főleg utcán, ugye) már valóban idegessé vált. E téren a Pirelli jól viselkedett a Triumph-on mindig: sportos, de biztonságos érzést ad, gyors, de mégsem zavaróan billegős az irányváltás.

A kigyorsítások viszont félelmetesek. Jó értelemben. Nem kívánjuk azt állítani, hogy McCoy szinten kenjük keresztbe, de higgyétek el, szeretünk gyorsan, minél gyorsabban menni a kanyarokban: és igenis érezni, hogy azokon a helyeken és kanyarokban, melyeket már jól ismerünk és megtanultunk szinte 100%-osan kimotorozni, érezhetően ott az a bizonyos előny a Pirellin. Meg sem akar mozdulni, bármekkora gázokkal is gyorsítsunk ki. Nagyon jó, tényleg. Ellenben féktávokon éreztünk egy kis hátrányt, nem annyira sziklaszilárd, amennyire képzeltük, hogy lesz, főleg a hátsó bebetonozottsága mellett – ezt, ha akarnánk, lehetne a hegyes profilra fogni, de inkább kenjük az átlagosnál hatékonyabb kigyorsításokra, melyeknek köszönhetően a vártnál gyorsabban érkezünk meg a kanyarokba, így nagyobbat is kell előttük fékeznünk.

De még mielőtt félreértenétek a mondanivalót: a Cormoran gumijáért igazi pénzzel fizettünk, nem ajándékba kaptuk őket, azaz a fentieket teljesen komolyan gondoljuk és őszintén így érezzük, mondhatni elégedett Pirelli vásárlók vagyunk. Apropó, hogy a legigényesebbeknek is kínáljanak valamit, az új Diablo Rosso Corsa oldalfala személyre szabható: egy egyedileg a te elképzeléseid szerint legyártott matricával lehet kidekorálni a gumi oldalát, amire kérheted a nevedet, esetleg egy nemzeti lobogót háttérnek, vagy a neved (vagy bármilyen felirat) mellé pedig egy versenypálya nyomvonalának rajzát. Persze hogy semmi értelme és tök felesleges, de vicces, aki pedig pont az ilyenekre gerjed, az bizonyára nagyon fog örülni a lehetőségnek.

A Diablo Rosso Corsa a szokásos méretekben érhető el: 120/70ZR17 elsőből, és 160/60ZR17, 180/55ZR17, 190/50ZR17 valamint 190/55ZR17 a hátsóból. További információt az új Diablo Rosso Corsáról és a teljes Pirelli motorkerékpár abroncs választékról a www.motorgumi-aruhaz.hu oldalon találhattok.