Yamaha XJR1200, Finke módra

A Yamaha XJR1200-ese egy "túlméretes", karakteres csupasz, sokan emlékezhetnek rá - 1995 és '99 között gyártották. Ahhoz a piaci szegmenshez tartozott, ami szerencsére ma is létezik: nagy darab erőmotor, vas mindenhol, hatalmas négyhengeres blokk és a hetvenes éveket idéző "japános" megjelenés.

Mai megfelelője a Yamaha palettáján az XJR1300 volna, ami viszont utolsó frissítésekor ledobta a karbit, és ott valami azért megváltozott... persze, hogy modernebb az elektronikus befecskendezés, de sokan siratják a jó öreg státuszszimbólumot.

A német Jens Finke motorépítő speciálja a legelső, egyben legspártaibb változatra épül. Ami azt illeti, szépen belenyúlt a művész, hiszen az eredeti alkotóelemekből szinte csak az összetéveszthetetlen tankot hagyta meg.

Az első futómű valami sosem látott dolog - a motor elejét teljesen felforgatta Finke, a kis, négyszögletes fényszóró a teuton iskola sajátja, a sárvédő - mint olyan - pedig ment a kukába. A rövidke hátsó fertály meg igencsak részingesre sikerült, persze tudatosan ilyen, amilyen. A fékek egyébként az FZ1-ről származnak.

A blokkot is szépecskén átbarkácsolta a mester: JE dugattyúk, újradolgozott hengerfej és főtengely, K&N légszűrő és Stage II-es Dynojet kit kerültek egyebek mellett a gépházba. A kipufogó egy 4-1-be Eagle Mach 7, dB Killerrel felfegyverezve. Az eredeti 96 LE-s teljesítmény biztosan nem annyi már - hogy mennyi, azt nem kötik az orrunkra - csak annyit oszt meg a készítő, hogy a motor végsebessége 220 km/óra.