Fogadjunk, erre nem számítottatok: itt az új Horex!

Ahogy arra a hatékony beetető kampány által figyelmeztetve lettünk, az új német motor június 15-ével bemutatkozott, lehullott a lepel a „különlegesnek, kívánatosnak és németnek” ígért vasról, az új Horexről. Különleges lett, az nem vitatható, németnek német, na de kívánatos is?

Az utcai motorkerékpár gyártás elmúlt néhány évtizedének technikailag legérdekesebb modelljét sajnos ugyanaz a formatervezői baki sújtja, amit [mi] csak Philippe Starck-, avagy Aprilia Moto 6.5 szindrómaként neveznénk szívünk szerint, bár a csúfosat bukott olasz vassal ellentétben nem a francia születésű sztár-dizájner nevéhez fűződik a Horex formaterve, csak a baj ugyanaz vele: méltatlanul gyáva és impotens, de szerencsére a külső alatt lapuló technika lenyűgöző.

A német motorkerékpár gyártás legújabbikáról a Münch Mammut 2000 jut eszünkbe, reméljük nem az a sors vár rá is.

A Horex egy, a motorok között egyedi, VR-elrendezésű (egy főtengely, egy hengerfej, de két hengersor – a sok henger ellenére jó helykihasználás és kíméletes előállítási költségek jellemzik) hathengeres erőforrást cipel alumínium hídvázában. Ehhez hasonlót eddig csak autókban láthattunk, a blokk műszaki jellemzéséhez még egy új mozaikszóra is szükség volt: a gyújtógyertya körül radiálisan álló, hengerenként egy kipufogó és két szívószelepet három vezérműtengely mozgatja – hahó világ, ezt hívják mostantól TOHC vezérlésnek (triple overhead camshaft, azaz tripla felülfekvő vezérműtengely)!

Összesen 1218 köbcentire és hat darab hengerre tarthatunk igényt a Horexen ülve, na meg egy, a blokk mögött bal oldalon helyet kapott, állandó meghajtású Rotrex kompresszorra. A csúcsteljesítményt 8500-as fordulaton 175 és 200 lóerő körül, a nyomatékot pedig 150 Nm felett jegyzi a Horex véglegesnek még közel sem mondható technikai táblázata, és ha még a hengerek 9:1 sűrítési arányát is hozzávesszük az egyenlethez, szó nélkül hinni kezdünk a gyár által kolosszálisként jellemzett tolóerő-élményben és a rendkívül széles használható fordulattartományban.

Jól láthatóan, pirosra festve dicsekszik állítható áttételű kompresszorával a Horex. 1200 köbcentijéből 170-200 lóerőt csalogatnak elő, valószínűleg könnyedén - nem a pörgősségre helyezték a hangsúlyt.

A két hengertrióját 15 fokos szögben eltolva hordó erőforrás természetesen vízhűtéses és injektoros (50 mm-es torkokkal), hozzá egy hagyományosnak mondható többtárcsás, olajfürdős, hidraulikus működtetésű kuplung és egy hatsebességes váltó csatlakozik, a szekunder hajtás bordásszíjas, hogy ne kelljen a láncspay-zéssel bajlódni.

A hídváz, ahogy feljebb említettük, alumíniumból készül, a futómű elöl 50 mm-es fordított teleszkópokból, hátul pedig egy, az elejéhez hasonlóan mindenhogy állítható központi rugóstagra támaszkodó – a blokk hosszanti méretei miatt sportosan hosszúnak éppen nem tűnő – féloldalas lengőkarból áll. Alumínium kerekek és csúcsminőségű, elöl „mindenhol radiális” fékrendszer, illetve ehhez szériafelszereltségként blokkolásgátló jár még a Horexhez, a műszerfal multifunkciós és állítólag nagyon okos, a tank kb. 19 literes lesz.

Klikk a képre, galéria nyílik!

Menetkészen 239 kilós tömeget adnak meg a VR6-nak, amit nem neveznénk túlzónak, a végsebesség német mintára 250 km/h-nál kap regulát, azonban a sorozatgyártásig még minden adat változásának jogát fenntartják – de hogy egy Horex jellegű, nemhogy gyártó és összeszerelő sorokkal, de egyelőre még székhellyel sem rendelkező manufaktúra esetében mit jelent az, hogy sorozatgyártás, arról csak találgatni tudunk.

A legyártani kívánt példányszámról és az új Horex VR6 áráról sem kapunk egyelőre érdemi információt a www.horex.com-tól, de kívánjuk, hogy az eddig is különösen informatív csatornákat tartsák nyitva továbbra is, hiszen a koncepció – főleg a kompresszoros VR-blokk miatt – igencsak vonzó, kíváncsian várjuk a Horex új életének következő felvonásait!