A Daytona 675 SE végleges változata

A rászerelt elemek és az idomzat 2009-es színpalettáról már ismert Pearl White fényezése illetve a váz és a lengővilla Sparkle Blue kombinációja - szerintünk - telitalálat, persze ízlés dolgában nincs helye fikának. Tetszetősek az új grafikák és a racing-szellemiségben helyükre konvertált fekete felnik.

Az állítható, versenykivitelű fék- és kuplungkarok a Supersport világbajnokságban értek be, de említést kell tennünk a karbon, mint alapanyag felhasználásról: a hátulsó sárvédő mellett a farokidom alatti panel készül eme nemes matériából, melynek feladata, hogy szigetelje a nyerget a kipufogótól.

A 675 SE felfüggesztései mindenhogyan állíthatóak, lassú és gyors sebességhez egyaránt hozzáigazíthatóak attól függően, hogy milyen ütemben és vérmérséklettel szeretnénk gurulni. A soros háromhengeres műszaki jellemzői megmaradtak, 128 LE a névleges legnagyobb teljesítmény, ezt 12.600 percenkénti fordulat mellett adja le a blokk, a forgatónyomaték triplésen telt, ez az egyik legnagyobb erénye a Daytonának.

Apró szépséghiba, hogy ezt a modellt csak borzasztóan limitált példányszámban fogja gyártani a Triumph - legalábbis az első híradások erről számolnak be. Pedig talán szélesebb érdeklődésre is igényt tartana a motor, hiszen a sportos túrázás, túrázós sportolás egyre többeket vonz ebbe a "kategóriába". A másik dolog, ami sikerre viheti az SE kiadást, az árképzés: az angolok nem szálltak el ugyanis, a Daytona alapváltozatához képest "csak" 250 euróval kerül többe az SE (11.840€ a listaár), ami persze a széles kiegészítő-tárral (karbon alkatrészek, verseny lábtartó, Quickshifter elektronikus váltó, Arrows kipufogórendszer, Öhlins felfüggesztések... és a többi) sokkal magasabbra tornászható fel.