Friss Maxok a fedélzeten

Talán ha délebbi fekvésű lenne kishazánk; talán ha magasabbak lennénk a bérek; talán ha több ésszel és kevésbé presztízsből választanánk városi járművet, akkor talán-talán több szaladgálna útjainkon a legpraktikusabb városi közlekedési eszközökből, a nagyrobogókból.

A Yamaha bemutatta az Európában hatalmas köztiszteletnek örvendő és felhasználói táborral büszkélkedő sportrobogóinak legújabb eresztését: a 125-ös és 250-es X-Maxból teljesen újat konstruáltak, a T-Max-szal, tízedik születésnapjára tekintettel, pedig fehér ünneplőben, White Max néven ünnepelhetünk.

T-Max White Max

A nagyköbcentis sportrobogók között a Yamaha soros, kéthengeres ötszázasa mindig is előkelő helyet foglalt el, ki gondolta volna, hogy már tíz éve annak, hogy köztünk van?

A T-modell (hehe) lényegében változatlan, de mint évfordulós speciális kiadás, a White Max nevet kapta a keresztségben. Ezüstre és feketére eloxált fémek itt-ott a testén, a speciális festés (érdemes a kerekeit közelebbről megvizsgálni), a White Max matricák, és fehér betétes, kétszínű ülés különbözteti meg az eddigi modelltől, amiből, ha még emlékszünk, 2007-ben pont a 2010-es ellenkezőjét, Black Maxot kínáltak piros varrású üléssel, gonosz, sötét színben.

Az 500-as fekvő kéthengeres középtartományát feljebb hangolták egy tónussal, de a feszes és merev támaszt nyújtó, a T-Max specialitásának számító aluímnium váz változatlan, ahogy a jó régi R1-esről származó Sumitomo első féknyergek és a feszes, sportos hangolású futómű is. Királyi kényelem, már-már nagymotoros kezelhetőség, és hatalmas rakodórekeszei – ebben jó a T-Max… továbbra is.

X-Max 125 és 250

Az X-Max(ok) maxi scooterként szerepelt(ek) eddig is Yamaháék polcain, és méretben, valamint menetteljesítményeit tekintve nem is volt soha gond velük saját kategóriájukban, és hát nem is lett volna továbbra sem, de szemünk már hozzászokott, a konkurencia is fejlesztett, tehát 2010-re teljes megújulás van napirenden a 125-ös és 250-es egyhengeressel kapható X-Max számára.

Azt, hogy rá sem lehet ismerni, enyhe túlzás lenne állítani, a hátulnézet alapján továbbra is könnyen azonosíthatóak lesznek az X-Maxok, de a minőségi ugrás szemmel látható. Átgondoltabb ívek, kecsesebb, néhol pedig pont hogy sokkal inkább erőt sugalló formák jellemzik az új modellt, mindene valahogy nagyrobogósabb lett.

A legmarkánsabb minőségérzeti javulást az új műszerfal hozza. Az előző X-Max-generáció a formában és „csiliviliben” mindig is az erős olasz konkurenciához képest két lépéssel lemaradó enyhe egyszerűségének az új, fix, már nem a kormánnyal együtt forduló kokpitban nyoma sincs, szerintünk már ezért, és a gyönyörű, piros háttér világítású műszerekért megérte a vesződést a 2010-es ráncfelvarrás.

Előröl már mellbevágóbb a változás, a 2010-es X-Max eleje sokkal nagyobb lett, magasabb a plexi, jobb a szélvédelem, a nagyobb mellidomban a zárható kesztyűtartó is jóval több kacatunkat képes elnyelni, több a lábtér, kényelmesebb az ülés, alatta pedig továbbra is két zárt sisak számára van hely.

A 250-es és 125-ös motorblokkok maradtak változatlanok, a nagyobb 20 lóerőt ad le, a kisebbről hivatalos gyári adatot nem kaptunk egyelőre (a tavalyi 14 lóerős volt), de az X-Max 125 egyébként sem szerepelt eddig a Yamaha Hungária kínálatában, de talán ha majd 2010-ben végre bevezetik a B kategóriás vezetői engedély jogosultságváltozásait, és autós jogsival is vezethetünk majd 125-ösöket, a kisebb verzió is megérkezik a hazai szalonokba.

Az új külső és majd’ változatlan motorblokkok mellett a váz teljesen új konstrukció, ami által nagyobb merevséget, sportosabb – de inkább fogalmazzunk úgy: kevésbé robogós – menetteljesítményeket ígérnek. A hátsó rugóstagot négy fokozatban feszíthetjük elő, a kerekek elöl 15-, hátul 14 hüvelykesek.